A középkorban erénynek számított a nők tisztelete és ennek kifejezésre juttatása. A lovagi tornán és párbaj alkalmával akár az életüket is kockáztatták a férfiak. Mostanra nemcsak az udvarlási szokások, hanem a teljes társadalmi berendezkedés megváltozott.

Az egyenjogúság az emberi jogok kiterjesztését jelentette a nőkre is, ami addig csak a férfiak kiváltsága volt. A munkához való jog, az egyenlő bánásmód és bér joga, majd a politikai jogok elnyerése mind nagy lépésnek számított a női emancipáció útján.

Az egyenjogúság mégsem azt jelenti, hogy egyformák lettek nők és férfiak. Igaz, hogy manapság összefolytak a minőségek és feladatok, hiszen mindenféle munkát nemtől függetlenül elláthatunk: nők és férfiak egyaránt tudnak főzni és gyereket nevelni, mint ahogy vállalatot vezetni vagy fizikai munkát végezni. A társadalmi, családi és egyéni szerepvállalás során a kötelességek és felelősség azonossága nyomán a régi minta már nem kap nagy hangsúlyt a mindennapi életben. Pedig nemiségünk különbözősége és ezek vonzása az, ami mindig megmarad a társadalmi-politikai rendszerek változása közepette is.

A férfi minőséget azok a tulajdonságok, attitűdök jellemzik, melyek a férfit férfivá teszik. Ezek az erő, a cselekvés, racionalitás, irányítás, aktivitás – azok a vonások, melyek az értelem mentén a problémamegoldás, a vezetés, a célorientált konkrét tettekben jelennek meg. A női minőséget a lágyság, befogadás, megengedés, változás, intuíció jellemzi, melyek érzelmileg támogatják az élet folyását. Férfi és nő így egészíti ki kölcsönösen egymást, ahol ki-ki a maga minőségével járul hozzá a nagybetűs élet teljességéhez, és attól válik vonzóvá, hogy megtaláljuk másik felünket, akivel teljessé/egésszé válik életünk. Így, önmagunkhoz visszatalálva és megélve a velünk született minőséget, kapcsolódhat össze egymás iránti tisztelettel és szeretettel a Nő és a Férfi.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó