Románia a 20. század nagy nyertese: a 19. századhoz képest területe, lakossága jelentősen nőtt, mindkét világháborúból így vagy úgy győztesként került ki, de még a kommunizmus legsötétebb időszakában is hosszú ideig viszonylag jó volt az ország megítélése külföldön. Az 1990-es fordulat után pedig azonnal elhitette mindenkivel, hogy valós rendszerváltozás történt, megérett az ország mind a NATO-, mind az európai uniós csatlakozásra, és rögvest Amerika egyik legszorosabb szövetségesévé – leghűbb alattvalójává? – vált a térségben.

A tehetséges román diplomácia tevékenysége a romániai magyarság életét is befolyásolta, s ha a világháborúk, illetve a Ceaușescu-korszak idején ez a hatás negatív volt, 1990 után jobbára azért ugyanazon az úton indult el Bukarest is, amelyre az itt élő magyar közösség is lépni szeretett volna.

Az elmúlt napokban, hetekben azonban a román diplomácia működését biztosító gépezetbe homokszem került. Donald Trump visszatérése az amerikai elnöki tisztségbe meglepte Bukarestet, a választás előtt a romániai elit – európai társaik elsöprő többségéhez hasonlóan – hol nyíltan, hol burkoltan, de az amerikai demokraták mellett kötelezte el magát. Fokozta a zavart az elnökválasztás érvénytelenítése, majd Klaus Iohannis államelnök távozása – e változások közepette pedig Bukarest az új amerikai vezetés célkeresztjébe került: előbb J. D Vance alelnök, majd Elon Musk élcelődött a román demokrácia állapotán.

Az eddig a jó fiú és hű szövetséges – alattvaló? – szerepből hirtelen fekete báránnyá vált Romániában sokkot is okoztak az új amerikai vezetés képviselőinek megnyilvánulásai. A bukaresti sajtó jelentős része kínjában azonnal elővette a régi lemezt, miszerint Trump egy őrült, aki a diktatúra felé terelgeti Amerikát – néhány forróbb fejű elemző egyenesen oroszbérencnek állította be az amerikai elnököt (?!) –, a bukaresti diplomácia azonban némi zavart hallgatást követően vette a lapot, kimérten, visszafogottan reagált, és máris előkészíteni látszik az óvatos fordulatot. Ilie Bolojan ideiglenes államelnök, Emil Hurezeanu külügyminiszter, Marcel Ciolacu kormányfő, az elnöki tisztségre több-kevesebb eséllyel pályázó Crin Antonescu is ugyanolyan higgadtan, kimérten nyilatkozott, hangsúlyozva Románia elkötelezettségét a demokrácia, no meg az amerikai stratégiai partnerség iránt, egyensúlyozva Ukrajna támogatása és a béke szükségessége között. Okos taktika – mennyivel bölcsebb, mint Volodimir Zelenszkij érzelmektől, indulatoktól vezérelt megnyilvánulása a Fehér Házban! –: a májusi elnökválasztás előtti hetekben a legnagyobb őrültség, amit a bukaresti hatalom elkövethetne, hogy összerúgja a port az amerikai vezetéssel. Egy ilyen lépés ugyanis alighanem azonnal a Cotroceni-be röpítené vagy Călin Georgescut, vagy az ő helyébe lépő hasonszőrű jelöltet. Jelenleg Bukarest előtt nincs más opció, mint lenyelni az esetleges további sértéseket, közben kiépíteni a megfelelő kommunikációs csatornákat a Trump-csapattal, és türelmesen elmagyarázni, hogy mint Romániában annyi minden más, a „szuveranista” oldal sem az, aminek Washingtonból látszik, Bukarest pedig ugyanannyira hű az új amerikai vezetéshez, mint a régihez.

Egy felbőszülő Oroszországgal a szomszédban, egy gyengülő Európa peremén Romániának egyszerűen nincs más választása, mint az amerikai stratégiai partnerség. És csak szurkolhatunk, hogy ezt sikerüljön megőrizni, hiszen ez esetben a romániai magyarság érdeke egybeesik a bukaresti törekvésekkel.

Fotó: presidency.ro