A V. R. Caritativ Egyesület az elmúlt években több ízben gyűjtött tűzkárosultaknak, karácsonykor a rászoruló gyermekeknek és egyedülálló időseknek vásárolt ajándékot és zenés műsort vittek a leszakadó közösségek gyerekeihez. Legutóbb a Bethlen Gábor Alapnál pályáztak és nyertek támogatást a szombaton megrendezett A gyökerektől a rügyekig címet viselő történelmi-néprajzi napra.

A rendezvényen V. Angyal Péter Otthonról haza című előadásában azt vázolta fel, hogy az első világégés után, a trianoni határok meghúzásakor miként hagyta el családja Székelyföldet, majd nemzedékek múltán miként találták meg újból gyökereiket. A szegedi v. Juhász Péter Betyárbecsület címmel tartott előadásában a 18–19. századi betyárokról, többek között Rózsa Sándorról és a betyárok 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban betöltött szerepéről beszélt. Csíksomlyóról Csapai Árpád Szilárd tisztelendő Mózes népe, Árpád népe címmel tartott előadást, Préda Barna pedig a Székely Hadosztály történetét ismertette. Az est folyamán a brassói Ceauș Martina népdalokat énekelt.

Az előadásokhoz hozzárendelték a jótékonykodást is: ismerősöket kerestek meg és kértek tombolára bocsátható tárgyakat, hogy a befolyt pénzt a templom felújítására fordítsák. A Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete a Gúnyhatár és Kárpátországi szolgálat című könyveiből ajánlott fel három-három példányt, a Zalánpatak Falumúzeumért Egyesület az Üvegfúvók unokái és a frissen megjelent, Köpec patakától az Inn folyóig könyveiből szintén három-három példányt adományozott, könyvadomány érkezett Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusától is, a sepsikőröspataki Zsombori Katalin szép kerámiadarabokat, Dan Constantinescu hadszíntérkutató egy Ojtozban talált első világháborús osztrák–magyar monarchiabeli szükségszuronyt, Magyarországról v. Ótott Ferenc törzskapitány három kézműves üvegbe töltött 2008-as tokaji boresszenciát adományozott, a Kovászna Megyei Művelődési Központ az előadóknak könyvet küldött ajándékba. A tombolatárgyak jól fogytak, végül 4100 lejre vásároltak belőlük.

„A zalánpatakiak 1700-as években épített fatemploma – a fél faluval együtt – 1860-ban leégett, de három év múlva már újonnan állt Isten hajléka. Ezért nagyon csodálatos számomra a történet: az emberek nem hagyták magukat, nem menekültek el, hanem azt mondták, hogy minden körülmény, minden nehézség ellenére itt maradunk. Ha ezentúl nem üveggyártásból élünk, akkor élünk mezőgazdaságból és fakitermelésből. És első dolguk az volt, hogy templomot építettek maguknak és az Istenük számára. A templomot az idők folyamán néhányszor javították, de az idő manapság meglátszik rajta, restaurálni kell. A Zalánpataki Falumúzeumért Egyesület az adományokból befolyt közel tízezer lejből – a magyar kultúra napja alkalmával Pomázon Pregitzer Fruzsina Jászai Mari-díjas színművésznő is szervezett adománygyűjtő estet a zalánpataki templomért – a templom bejárata előtt még 1888-ban Elczner Sándor kántortanító által ültetett két vadgesztenyefát szeretnénk megmetszetni, hogy se embert, se épületet ne veszélyeztessenek, aztán szakszerű tanulmányt készíttetünk a templomról, mert szükséges lesz ahhoz, hogy a magyar és román kormányhoz pénzügyi támogatásért folyamodjunk. Amikor először felmerült, tenni kell a templom érdekében, Boldizsár Ferenc plébános úrral másként képzeltük el a tennivalókat, de úgy érzem, sikerült közös nevezőre, a helyi közösség megelégedését szolgáló megegyezésre jutnunk” – nyilatkozta Préda Barna, az esemény egyik szervezője, a Zalánpataki Falumúzeumért Egyesület elnöke.