Közel egy évtizednyi kihagyás után önálló koncertturnéra indul a Budapesti Operettszínház vezető szólistája, a sepsiszentgyörgyi Dancs Annamari. Az énekesnő március 10. és 14. között öt erdélyi városban lép fel a nyolctagú Sturcz Szmollbend zenekar kíséretében. Sepsiszentgyörgyön március 13-án 19 órától a Tamási Áron Színházban csendülnek fel 29 éves zenei pályafutásának a legismertebb dalai. Az előadóval a Majdnem 30 címet viselő turné kapcsán beszélgettünk, mellyel elmondása szerint régóta tartozik az erdélyi közönségnek.
– Amint a turné címe is sugallja, közel három évtizedes pályafutást tudhat magáénak. Hogyan értékeli ezt az időszakot, melyek voltak a meghatározó pillanatok karrierjében?
– Hihetetlen, hogy milyen hamar elrepült ez a majdnem harminc év. Fiatalon sosem éreztem az idő múlását, a negyvenedik életévem után meg csak úgy pislogok. Rengeteg tapasztalás, élmény, öröm és kudarc van ebben a 29 éves zenei pályában, és talán még most sem dőlhetek nyugodtan hátra, hogy ami a múltban elkönyvelt siker volt, az ma is az lehet. Ugyanakkor hálás vagyok mindazoknak, akik ezen a hosszú úton segítettek, velem voltak és vannak. És ez elsősorban a családom.
– Mit tekint a legnagyobb kihívásnak, esetleg fordulópontnak a karrierjében, egyáltalán az életében? Mely momentumra, momentumokra a legbüszkébb?
– Visszagondolva, nagyon sok olyan momentum volt, ami nem véletlen történt, sorsfordító volt: az első és legfontosabb, hogy a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjaként zenét tanultam – pedig nem erre a pályára készültem. Bátor lépés volt kiállni 17 évesen és Titanicot énekelni, aztán az első sikerek és sikertelenségek hullámvasútján megismertetni magamat az erdélyi közönséggel. Felejthetetlen élmény az Aranyszarvas Fesztiválon való szerepléseim is. Fordulópont volt a műfajváltás, szerződtetésem a Budapesti Operettszínházhoz, és sorsfordító volt a kisfiam születése is, akinek a létezése művészi és jellemfejlődéssel is társult. Mindig bátran és legfőképp hittel vágtam neki az új feladatoknak, kihívásoknak. És ez most, a jubileumi turné előkészületeinél sincs másképp.
– Az erdélyi turné ötlete hogyan merült fel, miért érezte úgy, hogy kilenc év után ismét az erdélyi közönség előtt lépjen színpadra?
– Régóta terveztünk egy nagyobb erdélyi turnét, de mindig csúszott az időpont: anya lettem, aztán jött a Covid, pár évig kiszámíthatatlan volt a művész-szakma, majd édesapám betegsége is bizonytalanná tette, hogy mikor indulhatunk útnak. Kisebb koncertjeim voltak, operettgálákon láthattak otthon is, de ilyen kaliberű műsorral még sosem turnéztam.
– Milyen repertoárral érkezik, mivel kedveskedik az erdélyi közönségnek?
– Nagyon tartalmas, változatos műsort állítottam össze, melyben a majdnem 30 évem legismertebb saját dalai, operettslágerek, musicaldalok egyaránt lesznek, mind olyan korszakokból, szerepekből, előadásokból összeválogatva, amelyek meghatározóak voltak számomra. Nehéz volt összeállítani, hiszen minden dal, szerep kedves nekem, de úgy érzem, hogy amit hallani fog a közönség, az méltó lesz az elmúlt évek megünneplésére.
– Nem egyedül érkezik az ötállomásos turnéra, kik a vendégei, előadótársai, és miért éppen rájuk esett a választás?
– Bizony, nem egyedül leszek a színpadon, hiszen a Budapesti Operettszínház csodás zenekari művészeiből összeállt Sturcz Szmollbend lesz a kísérőzenekarom, illetve a koncert sztármeghívottja a musicalek nagyhangja, Serbán Attila, aki most először lép erdélyi színpadokra. Nagyszerű előadóművészek, sokszor dolgoztunk együtt és valóban az volt a vágyam, hogy ha már ilyen hosszú kihagyás után újra otthon koncertezek, akkor az merőben más produkció legyen.
– Kívülállók számára egy egyértelműen nehéz, komoly állóképességet, rengeteg energiát igénylő világ az előadó-művészeté. Mi a titok, hogy hosszú évek után is a régi, energikus, mosolygós Dancs Annamarit láthatjuk?
– Boldog családban élek, a férjem és kisfiam nagyon sok örömet ad – talán ez a magyarázat az állandó mosolyomra. Másrészt pedig anyukám és apukám vérét, temperamentumát örököltem, ők tanítottak meg küzdeni, örülni mindennek, hinni és bátornak lenni. És még sok másra is, természetesen. Édesapám zenetanárként generációk példaképe volt, sokan szerették, tisztelték, és ez még a halála után is így van. Ezzel a koncertsorozattal kicsit az ő emléke előtt is szeretnénk tisztelegni a bátyámmal, aki rengeteget dolgozott a szervezésen. Gyakorlatilag ketten, önerőből valósítjuk meg ezt a nagy projektet, amivel reméljük, hogy felejthetetlen koncerteket, élményt nyújthatunk a közönségnek.
– Milyen érzésekkel tér vissza Sepsiszentgyörgyre, Háromszékre?
– Izgulok, de rendesen. Mosolygok is magamon néha, hogy miért van az, hogy ha otthon lépek fel, akkor újraélem a tinikori lámpalázamat, pedig megjártam a világ nagy színpadait Amerikától Japánig, Szentpétervártól Izraelig, és mégis. De lehet, ez a jó, ez ad egy olyan lelki pluszt, amitől tényleg azt mondhatom: hazajöttem, itthon vagyok, itthon énekelek.
