Amikor már javában zöldell a rét, rügyeznek a fák, nyílnak az első vadvirágok, konyhára való gomba még mutatóban is alig akad. Ennek dacára egy tavaszi sétának, akár a városban is, megvan a maga varázsa, hisz az ébredező természet egyre pazarabb arcát mutatja a reménykedő gombásznak. De miben is reménykedhet ilyenkor a gombász?
Osztrák csészegomba (Sarcoscypha austriaca)
Fiatalon apró kehely vagy csésze alakú, később akár 5–7 cm szélesre is kiterülhet, ilyenkor széle szabálytalan, hasadozott vagy hullámos lesz. Belső oldala – ahol a termőréteg található – fénylő, élénkpiros, cinóbervörös, narancsvörös, idősen kifakul. Külső fele világosabb színű, matt, finoman pelyhes-szemcsés. Többnyire rövid nyéllel kapcsolódik a talajon fekvő vagy eltemetett gallyakhoz. Húsa viaszszerű, íze, szaga jellegtelen. A gombászok a tavasz hírnökeként tartják számon, hisz a hunyorral és a hóvirággal egy időben, néha azokkal egy helyen jelenik meg, már március elején. A nedves csermely- és patakpartokat, hűvös árkokat kedveli.
Sepsiszentgyörgyön a városban nagyon ritka, egyetlen adatot jegyeztem fel róla, azonban a környékünkön elég gyakori. A felvételen látható kis csoportját a város szélén, pontosabban a Kolcza-gödör peremén találtam meg 2021 zord, fagyos éjszakákban és hóban bővelkedő márciusában. A szerény méretű, de feltűnő vörös foltocskák egy kevésbé bolygatott, hulladékkal azonban sajnos bőven megszórt, nyirkos zugban lapultak. Amennyire én ismerem, kerüli az ember közelségét, a tömbházak közt szinte semmi esélyünk, hogy megtaláljuk. Esetleg az Olt-parton vagy a települést átszelő erek, vízelvezető árkok mentén bukkanhat fel olykor.
Ehető ugyan, de élvezeti értéke igen csekély, íztelen, legfeljebb dekoratív célokra alkalmas. Mégis, a szezon kezdetét váró, türelmetlen gombászok nagy része nem elégszik meg azzal, hogy termőhelyén megcsodálja, lefotózza, hanem kosarába teszi az ébredező természet e pompás futárát. Gyűjtése más szempontból sem javasolt. Külalakra megegyezik néhány jóval ritkább, Európa több országában védett vagy vörös listás fajjal (pl. a piros csészegombával, S. coccinea), így sohasem tudhatjuk, hogy éppen milyen gombát szakítunk le.
A fenti leírás nem egy, hanem több csészegombára is talál: a S. austriaca, S. coccinea, S. dudley, S. jurana hasonló megjelenésű. A fajták elkülönítése külalak szerint szinte lehetetlen, az újabb, molekuláris vizsgálatok azonban feltehetően még több hasonló, csak mikrobélyegek alapján elkülöníthető fajt fognak feltárni. Azonban a szakirodalom szerint e fajok közül messzemenően az osztrák csészegomba a legelterjedtebb, ezért neveztem meg őt, és nem valamelyik ritkább rokonát.
Farkas János
