A spirituális szemléletmód alapja, hogy az embert test–lélek–szellem egységének tekinti, melyek nemcsak egymással vannak szoros összefüggésben és kölcsönhatásban, hanem a körülvevő teljes világgal, univerzummal is. Így a nagy egész – az univerzum – részeiként hatással vagyunk mind egymásra, mind a világ dolgainak alakulására. Így kap értelmet a kijelentés, hogy „ahogy fent, úgy lent, ahogy bent, úgy kint”, hiszen nem elkülönült egyedekként élünk, nem egymástól elszigetelten, hanem mindennemű megnyilvánulás oda-vissza érezteti hatását. Vagyis bármilyen történésnek, amit az egyén kezdeményez, hatása van a nagy egészre, és ez ugyanúgy igaz fordítva is – minden történés, változás a világegyetemben hatással van az emberre. Ez azért van így, mert „minden energia” – mondja Einstein.

Ez a szoros kapcsolat vagy kölcsönhatás adja a felelősségvállalást a kezünkbe dolgaink és életünk menetének az alakulásához. Mivel a kapcsolat, a kölcsönhatás adott, ránk hárul a felelősség, hogy mit teszünk vagy nem teszünk meg, hiszen sorsunk nem előre megírt forgatókönyv szerint formálódik, hanem a szabad akarat és választás lehetősége mentén. Magunk dönthetünk gondolataink, érzéseink és tetteink milyenségéről, az életnek nem pusztán „elszenvedő” áldozatai vagyunk. Ha külső dolgaink mégsem elvárásaink szerint alakulnak, akkor is van lehetőségünk, hogy belső világunkon, hozzáállásunkon a nekünk tetsző módon változtassunk.

A spiritualitás nem a vallás ellen szól, inkább a formális vallás keretein túlra nyúlik. Támogatja és szorgalmazza az egyéni tudatszint fejlődését, az anyagi világ dolgain, annak síkján túlra irányít, ahol mélyebb összefüggések és értelem mentén kutatja az emberi elme és lélek közötti kapcsolatokat. A tágabb világnézet folytán az énközpontú látásmódot meghaladva az ember képessé válik mások igényeinek érzékelésére és részt vállal saját környezete, illetve a világ jobbá tételében. Mindezt úgy, hogy bizalommal van önmaga és a Gondviselés iránt egyaránt.

Keresztes Erika
bizalmi tanácsadó