Lesz itt annyi vetemény, hogy megélek belőle. Levente a birtokát méricskéli...

„A gyermekotthonban azt tanultam meg, hogy tudjam eldönteni, mit akarok, célt tűzzek ki magam elé. Vannak rokonaim, de senkire sem számíthatok. Egyedül kell megoldanom az életem. Mindenhez értek, elvégzek mindent. Faipari végzettségem van, a borbélyolást is megtanultam, nem hagyom magam." A huszonnégy éves Andorkó Levente egy olyan faluban bizonyította be, hogy aki élni akar, és nem kerüli a munkát, az egyedül is boldogul, ahol legalább tucatnyi munkaképes férfi tengeti az életét anélkül, hogy valamit mozdítana. Kézdialmáson olyanok is a szociális segélyt lesik, akik dolgozhatnának, de könnyebb a kocsmáig elmenni, mint munkát keresni és vállalni. A kézdivásárhelyi, majd az almási gyermekotthonban nevelkedett Levente kapott a sorstól eddig jót is, rosszat is, segítséget és akadályoztatást, de nem a múltban keresi, hogy minek kellett volna másként történnie, hanem előrenéz, és önmaga egyengeti életét.