Szombaton reggel ünneplőbe öltözött a Molnár Józsiás-iskola: Hankó Balázs, Magyarország Kulturális és Innovációs Minisztériumának tárcavezetője jelenlétében leplezték le a Potápi Árpád János államtitkárról készült plakettet. A nemzetpolitikai államtitkár tavalyi halála előtt tíz nappal a Nagy Mózes Főgimnáziumban vett részt az aradi 13 vértanú bronzplakettjeinek felavatási ünnepségén. A Molnár Józsiás-iskolával való kapcsolata Kelemen Éva tanítónő révén régi keletű: a politikusból barát lett, és ebbéli kötődése révén a magyar kormány támogatta a Molnár Józsiás nevét viselő oktatási intézmény tornateremmel és a zenetagozatos osztályok számára biztosított zenetermekkel való kibővítését.

Az esemény elején Simon István iskolaigazgató mondott beszédet. „Március 15-e azt üzeni nekünk, hogy az igazság, a szabadság és a demokrácia nem csupán eszmék, hanem mindennapi tettek is. 2025. március 15-én itt állunk, és olyan, mintha tegnap lett volna, amikor 2023-ban ünnepélyesen felavattuk a tornatermet a jövő nemzedéke számára. Az évek pillanattá változnak. Ami most van, talán már holnap nincs. Ma emlékezzünk egyrészt az 1848-as szabadságharc hőseire, másrészt emlékezzünk Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkára. Ő az az ember volt, aki életében, tetteiben, cselekedeteiben keltette életre 1848 üzenetét, azaz tette a dolgát a mindennapokban, a népéért, a nemzetéért. Ha tekintetünket az égre emeljük, meggyőződésem, hogy onnan néz le ránk most a ’48-as hősökkel együtt, és talán azt üzeni: tegyétek ti is a dolgotokat, amellyel Isten megbízott benneteket itt, a földi életben, a legjobb tudásotok szerint, és szolgáljátok a magyar nemzetet. Emlékezünk és emléket állítunk iskolánkban néhai Potápi Árpád Jánosnak. Tekintete itt lesz mindig velünk, és ha fáradni fogunk, biztatni fog. Köszönetemet fejezem ki a Molnár Józsiás-iskola munkaközössége nevében Vetró András szobrászművésznek, Bokor Tibor polgármesternek, valamint Kelemen Éva kolléganőnknek, akik oroszlánrészt vállaltak a mai emlékezés megvalósításában” – mondotta az intézmény vezetője.

Kelemen Éva tanítónő beszédében nem csak a politikust, hanem az embert is méltatta. „Két éve ugyanezen a napon, ugyanebben az órában vártuk Potápi Árpád államtitkár urat, hogy átadja iskolánk diákjainak a megvalósult álmot. Akkor boldogan, ma szomorúan, mert köszönetképpen emléket állítunk neki. Mert elment, mindig sietve ment el, de mindig visszajött. Október 6-án is megígérte, és az ígéret számára szent volt. Ezt már nem engedték betartani. Az a megtiszteltetés ért, hogy a barátja lehettem. Tíz éve az Örökségünk dal kapcsán találkoztunk, és utána gyarapodtunk számtalan színes közös élménnyel. Egyszerű meggyőzőerejével képes volt embertársait, barátait úgy támogatni a jó cél érdekében, hogy észre sem vettük. Soha nem szerettem túrázni. De ő rávett, olyannyira, hogy Ófalutól, a Székelykőn keresztül a Kaukázusig mentünk együtt. Mindig távolságtartó voltam a lovakkal, de mire észrevettem, már lovon ültem a csíksomlyói nyeregben, akárcsak fia, Andris, aki a Poszkár-tetőn már apjával lovagolt. Nem mondta, nem kérte, csak sugallta, és megtörtént. A gyermekei, a barátai, a munkája mellett a lovak, a lovaglás, a természet jelentette számára a mindent. Erdély-szerte – és nem csak – lelke benne van minden fűben, fában, visszaköszön ránk mindenhol, ahol járt, ahol maradandót alkotott az itteni magyarság számára” – mondotta Kelemen Éva. Hozzátette: élete és munkássága egyet jelentett azzal, amire felesküdött: nemcsak ismerte, hanem szolgálta is a Kárpát-medence magyarságát és közös nemzeti célkitűzéseinket. „15 millió magyar minden körülmények között számíthatott rá” – hangsúlyozta.

Vetró András szobrászművész azt mondotta el a közönségnek, hogy milyen szempontok alapján készült a plakett, amelyet Hankó Balázs miniszter és Bokor Tibor polgármester leplezett le. A koszorúzással véget érő ünnepségen közreműködtek az iskola zenetagozatos diákjai, szavalatot mondott Porkoláb Tamás János.