Kézdivásárhelyen a rendszerváltás óta szombaton harminchatodik alkalommal ünnepelt együtt a város és a térség magyarsága, több ezren gyűltek össze a Gábor Áron téren azért, hogy leróják tiszteletüket az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc hősei előtt. A kézdivásárhelyi ünnepség idén is a kegyhelyeknél, ’48-as szobroknál, emlékműveknél és sírhelyeknél kezdődött. Az idei központi ünnepség díszvendége Hankó Balázs, a magyar kormány kulturális és innovációs minisztere volt, aki egyebek mellett kijelentette: „Az ágyú adja az erőnket, a harang pedig a keresztény hitünket.”
Hagymányos felvonulás
A felvonulást a város oktatási intézményeinek képviselői, tanárok, diákok és vendégeik indították, majd civil szervezetek és a Történelmi Vitézi Rend következett. Ünnepi felvonulásuk után elindultak a helyi hagyományőrző csapatok: a 15-ös II. Székely Határőr Gyalogezred kézdiszéki csapata Lukács Botond hagyományőrző főhadnagy felvezetésével, a 15-ös Székely Határőr Gyalogezred 1-es zászlóaljának hagyományőrző kézdivásárhelyi csapata Csáki Géza és Hadnagy László hagyományőrző főhadnagy felvezetésével, a 15-ös II. Székely Határőr Gyalogezred gelencei csapata Kiss Vendel hagyományőrző hadnaggyal az élen. A 15-ös II. Székely Határőr Gyalogezred összevont kézdiszéki csapatait Lukács Botond hagyományőrző főhadnagy, gyalogsági főparancsnok vezette. Rajtuk kívül a tápióbicskei tüzérek is felvonultak. A Kézdiszéki Huszár Hagyományőrző Egyesület 11-es Székely Határőr Huszárezredének csapatát Pál Olivér hagyományőrző huszárkapitány, lovassági parancsnok vezette.
Néhány éve hagyomány Kézdivásárhelyen az is, hogy a gyalogosok és a huszárok tisztelegnek az elöljáróknak bevonulásuk után a Gábor Áron-szobor mögött, majd zászlójukra szalagot kapnak. A szalagokat idén Bokor Tibor polgármester és Hankó Balázs miniszter tűzte fel a hagyományőrzők zászlóira.
Falvak seregszemléje
Az ünnepi felvonulás a kézdiszéki települések hagyományos felvonulásával folytatódott. Kézdiszentkereszt, Torja, Kézdialmás, Nyujtód, Kézdiszentlélek, Kézdiszentkereszt, Kézdioroszfalu, Kézdiszárazpatak, Kézdimárkosfalva, Kézdikővár, Ozsdola, Esztelnek, Gelence, Bereck, Bélafalva, Csomortán, Szentkatolna, Csernáton és Lemhény községek és falvak képviselői, valamint Kovászna városának lovasai vonultak fel énekelve, szekereken, hintókon és lóháton. Szokás szerint a legnépesebb csapattal Torja és Kézdiszentlélek érkezett az ünnepségre. A felső-háromszéki lovasok összefogásának köszönhetően több mint húsz lovas nagy méretű székely, árpádsávos és piros-fehér-zöld zászlóval vonult fel Kézdivásárhely főterén, így tisztelegve a márciusi hősök, a nemzet és nemzeti jelképeink előtt.
A nemzet szívének ünnepe
A déli harangszó után pár perccel elkezdődött a központi megemlékezés, melynek kulturális részét a VigadóArt csapata vállalta, amely olyan tehetségekből tevődik össze, akik a céhes városból indultak el a zene világának különböző pontjaira, és egyenként is maradandót alkotva öregbítik Kézdivásárhely hírnevét. A zenekar tagjai Bejan Norbert, Tóth Olivér, Páll Áron és Szász Zakariás Róbert voltak, a szólisták pedig Nagy-Babos Rebeka, Moldovai Dóra és Kaly Roland. Három elhangzó dalukat – az 1848 és a Hazatalálsz címűt, valamint a Nemzeti dalt – Bejan Norbert átdolgozásában adták elő.
A központi rendezvényt Bokor Tibor polgármester nyitotta meg, és üdvözölte a vendégeket, Nagyatád, Paks, Gyöngyös és Mezőkövesd testvérvárosok küldöttségeit és mindazokat, akik eljöttek a Gábor Áron térre együtt ünnepelni. Köszöntötte Aáry-Tamás Lajost, az oktatási jogok biztosát, Tamás Sándort, Kovászna Megye Tanácsának elnökét, Fejér László Ödön szenátort és Dolhai Istvánt, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának főkonzulját, ugyanakkor tisztelettel köszöntötte a díszvendéget, Hankó Balázs minisztert, „aki a hivatalba lépése utáni első március 15-ét Kézdivásárhelyen tölti, itt, ahová ezer rokoni, baráti és érzelmi szál köti”.
„Elszállt a gólyamadár, tavaszra hazatalált, hazatalált a gólyamadár, és nekünk gyönyörű tavaszt hozott” – mondotta Fábian Helén műsorvezető, miután elhangzott a tavaly bemutatott, nagy sikernek örvendő Most vagy soha! című magyar történelmi film betétdala, amelyet az egyik legszebb jelenethez alkotott meg a zeneszerző, Gulya Róbert. Rákay Philip, a film producere, aki a dal szövegét írta, személyesen is jelen volt az ünnepségen. A dalt a Tanulók Klubja fúvószenekarának, valamint a Molnár Józsiás Általános Iskola diákkórusának előadásában hallhatták. Vezényelt Gyergyai Barna, a kórus Gergely Gábor és Ábri Béla irányításával készült fel.
Bokor Tibor ünnepi beszédében arra mutatott rá, hogy a mindenkori feladat példát mutatni, hogy legyen kiről példát venni. „Kitűzöm a kokárdát. Ünnepelek. Emlékezem. Ünneplem szabadságomat, emlékezem múltamra: arra a mélyen gyökerező, belém kódolt hazaszeretetre, amelyet szüleimtől kaptam, s amelyet unokáimba mentek át. Ha Petőfi a magyarok istenére esküdött fel, akinél hatalmasabb a világon azóta sincsen, nekem is az a kötelességem, hogy 177 év után is úgy éljem a mindennapjaimat, hogy a »Most vagy soha!« értelmet nyerjen. Hiszen ami most van, lehet, hogy soha nem lesz többé” – mondta, majd úgy fogalmazott, hogy „azért a szív fölé tesszük a kokárdát, mert március 15-e a nemzet szívének ünnepe, ami nélkül nincs semmi sem”. A Jókai-emlékév kapcsán a polgármester az író szavaira is utalt, mondván: „Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el. Mi tudjuk, honnan indultunk el, és azt is tudjuk, hol vezet az út a célunk felé. Nem vagyunk még ott, ezért sokáig megyünk még. Menetelünk előre konokul, nem nézünk sem jobbra, sem balra. Mert a magyar identitás kérdésében nincs félrenézés, csak előre van. A jövő előre van!” – szögezte le a céhes város vezetője.
Hankó Balázs hazajött
Az ünnepi megemlékezés idei díszvendége Hankó Balázs, Magyarország kultúráért és innovációért felelős minisztere volt, akit rokoni szálak is fűznek Kézdivásárhelyhez, ezért beszédét így kezdte: „Hazajöttem. Itthon vagyok” – majd felidézte, hogy „itt nagyapám történetei, fiatalkora és családunk történelme elevenedik meg, amely leírja mindazt, amit nemzetünk történelme magában hordoz”, és „ahol a Torjai úton legidősebb gyermekünk az első lépéseit megtette”. A személyes hangvétel után a miniszter arról beszélt, hogy Gábor Áron városában a székely tüzérség megteremtőjének emléke kötelez.
„Ha vasad van, vagy rezed, önthetsz belőle ágyút s harangot is, vagy ha a szükség úgy hozza, akkor a harangból ágyút. Minket arra tanít a történelmünk, és arra figyelmeztetnek a napjainkban történtek is – magyarázta –, hogy a magyaroknak, székelyeknek ágyú és harang is kell. Egyik nélkül sem vagyunk meg, sőt, az egyik feltételezi a másikat: az ágyú az erőnket, a harang a keresztény hitünket jelenti. És talán manapság mindkettőre nagyobb szükségünk van, mint valaha. Támadás alatt áll a szabadságunk, a békénk, és támadás alatt áll hitünk is! Nemzeti identitásunk alapjait akarja az új Birodalom eltörölni, a teremtett világ rendjét akarják átírni! Mindenkor szükség volt, de napjainkban különösen is szükség van hát vasból évszázadok által edzett erőnkre, szükség van a Teremtőbe vetett hitünkre! És szükség van a mindezekből származó cselekedetekre! Március tizenötödike minden esztendőben erőt ad nekünk ahhoz, hogy megerősítsük hitünket, és nyilvánvalóvá tegyük, hogy nem adjuk fel értékeinket és érdekeinket” – hangsúlyozta Hankó Balázs. Ezután Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét Dolhai István csíkszeredai főkonzul tolmácsolta.
A versmondó és a diákszónok
Legnagyobb nemzeti ünnepünk tiszteletére Kézdivásárhely önkormányzata és a Vigadó Művelődési Központ szavalóversenyt szervezett V–VIII. osztályos tanulóknak. A győztes Porkoláb Tamás János, a Molnár Józsiás Általános Iskola VIII. osztályos tanulója Váci Mihály Nem elég című versét szavalta el. A Zúg Március diákszónokverseny idei első helyezettje, Cisar Viktor Dániel, a Dr. Csiha Kálmán Református Kollégium tizedikes diákja kiemelte: „A márciusi ifjak nem vártak. Nem féltek, nem hátráltak meg. Nem kértek engedélyt, nem hezitáltak. Mentek és tettek. Tudták, hogy a legfontosabb dolgot, a lelküket és az igazságukat senki nem veheti el. És mi? Mondhatjuk ma is ugyanezt? Hát milyen jogon mondhatnánk mi ma, hogy nem tehetünk semmit? Hogy nem számít a szavunk? Hogy nincs hatalmunk alakítani a világot?” – tette fel a kérdéseket a diákszónok.
Áldás és koszorúzás
A nemzeti ünnepen részt vevőket Beder Imre református lelkipásztor, Ilyés Lehel, a Szentháromság római katolikus plébániatemplom segédlelkésze és Végh Nimród unitárius lelkész áldotta meg, majd a Tanulók Klubja fúvószenekarának kíséretében a magyar és a székely himnusz közös eléneklése, valamint koszorúzás következett. Nemzeti ünnepünket este a Vigadó Művelődési Központban a VigadóArt Hazatalálsz című produkciója zárta.
