Csűrfelújítási ötletbörzének is beillik annak a kiállításnak az anyaga, amelyet február végén nyitottak meg és március 31-ig látogatható Sepsiszentgyörgyön a Lábas Házban. Az Újratervezés – Kortárs építészeti és művészeti reflexiók a csűrök és pajták 21. századi szerepére című tárlat arra hívja fel a figyelmet, hogy a hagyományos faluképet meghatározó, egyre inkább eltűnőben lévő csűrök megmenthetőek és megfelelő újratervezéssel bekapcsolhatóak az adott közösség szellemi, kulturális életébe – hangsúlyozza Péter Alpár képzőművész, akit a kiállítás kapcsán a kialakuló csűrkultúráról kérdeztünk.
A lapunkban korábban már ismertetett, 2023-ban indult BarnCulture uniós projektben Magyarország és Németország mellett Romániát egy székelyföldi csapat képviseli, amelyben Esztány Győző és Bogos Ernő építészként, Berze Imre, Péter Alpár, Rizmayer Péter és Szécsi János képzőművészként vesz részt. A jelenlegi kiállítás a kétéves program egyik momentuma, amelyen négy csűrátalakítási terv – köztük két háromszéki – mellett a képzőművészek csűrihletésű alkotásainak fotói és néhány ezekhez kötődő installáció látható. Ugyanebben az időszakban a pályázat másik két résztvevője, a magyarországi és a németországi csapat is bemutatja saját közönségének a csűrátalakítási terveket és a hozzájuk köthető képzőművészeti alkotásokat – tudtuk meg Péter Alpártól.
Az uniós projekt kezdeményezője Rodics Gergely tájgazdálkodási és térségfejlesztési szakember, az Agri-Cultura-Natura Transylvaniae Egyesület elnöke volt, aki Budapestről Csíkdelnére költözött, ahol megvásárolt egy régi csűrt, ezt közösségi térré és vendégházzá alakította, amelyet 2010-ben Károly herceg, jelenleg Nagy-Britania uralkodója is meglátogatott. Péter Alpár elmondása szerint a program szinte az utolsó órában hívja fel a figyelmet a falusi csűrök megmentésére, mivel ezek a gazdasági épületek mára elveszítették korábbi funkciójukat, sokat közülük a tulajdonosok lebontanak, és felhasználják vagy eladják ezek faanyagát, mások üresen állnak, düledezőfélben, tele kacattal. Az uniós pályázatban az építészek és képzőművészek azt vizsgálták, milyen új szerepet lehet ezeknek az épületeknek adni, ami által bekerülhetnek egy közösség életébe. A németországi, magyarországi és erdélyi együttműködésnek Pajtakultúra a gyűjtőneve, hiszen a pajta és a csűr más-más jelentőséggel bír a különböző országokban, ezért az elkészült átalakítási tervek és a képzőművészeti alkotások, a csűrökhöz igazodó kortárs installációk is más-más szemléletet, szellemiséget hordoznak – magyarázta Péter Alpár.
Az elmúlt két év alatt elkészült négy erdélyi csűrfelújítási terv közül kettő háromszéki, kettő Hargita megyei, s bár nem e projekt része, érdemes megemlíteni a sepsiszentkirályi kezdeményezést, amely az unitárius parókia udvarán lévő csűr közösségi térré, táborhellyé való átalakítását célozza meg. A bikfalvi művelődési központ istállója egy ideje kulturális térként működik, az árkosi Vízcsűr kiállítótérről többször is szóltunk már lapunkban, a másik két átalakítási terv egy csíkkarcfalvi és egy homoródkarácsonyfalvi csűrre vonatkozik, mindkettő a helyi önkormányzat tulajdona.
A két éve tartó pályázat részeként a három ország tervezői, alkotói nemzetközi találkozókon egyeztették csűrfelújítási nézeteiket, az elkészült installációkat bemutatták a közönséggel való csűrbejárások alkalmával, a sepsiszentgyörgyihez hasonló kiállításon ismertették a terveket és a képzőművészeti alkotásokat, valamint egy közös kiadványban bemutatták a három ország csapatainak munkáit. Az uniós projektnek nem része a kiválasztott csűrök átalakításának megvalósítása, ez a tulajdonosokat érinti, ők élhetnek a lehetőséggel, hogy a meglévő terv alapján továbblépnek.
Háromszéken még vannak csűrök, most kell ezeket megmenteni, amíg egészen össze nem dőlnek, most kell a tulajdonosnak döntenie arról, hogy lebontja vagy kijavítja a beszakadozó tetőt – hangsúlyozza Péter Alpár. Szerinte nem kellene eltűnniük ezeknek az épületeknek, hisz a faluképvédelem szempontjából is értéket képviselnek. Gyakran elég egy kezdeményezés, aminek követői lesznek, és ebben a kortárs képzőművészetnek az a szerepe, hogy megmutatja, ez nem múltba való visszanyúlás, nem erőltetett értékvédelem, hanem a kortárs kultúra része – szögezi le Péter Alpár.
