Harmincötödik alkalommal tartottunk megemlékezést a forradalom és szabadságharc ünnepén. Az eseménynek az unitárius templom és templomkert adott helyet.
Az egybegyűlt gyerekek és felnőttek emlékeztek a nagy eseményre, az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc kezdetére. 177 évvel ezelőtt a forradalmárok, Kossuth Lajosék, Petőfi Sándorék és mások nem csak a magyar nép szabadságáért, hanem a világszabadságért lázadtak fel.
Az ünnep szervezését és lebonyolítását idén is a falu történelmi egyházainak vezetői vállalták. A templomban a megemlékezést Bartos Károly református lelkipásztor koordinálta. Buzogány-Csoma István unitárius tiszteletes a kisgyermekek kulturális műsora, valamint a Szi@ ifjak énekei és a Székely István Dalkör fellépése után mondta el e naphoz illő értékes ünnepi beszédét.
A templomkertben álló Berde Mózsa-kopjafánál az uzoni Atlantisz Fúvószenekar játszott 1848-as melódiákat, a Székely István Dalárda pedig forradalmi és katonai indulókat énekelt.
Nagy László Eörs, a helyi római katolikus plébános értékes és igen szívet szorító szövegű ünnepi beszédet mondott. A beszéd után a polgármesteri hivatal, a Szi@, a különböző egyházak delegátusai és mások koszorúkat helyeztek el a kopjafák tövébe. A himnuszok eléneklésével zárult a jónak sikeredett ünnepi megemlékezés.
Annál is inkább fontos és érdekes Szentivánlaborfalvának ezen ünnep megülése, mert a falunkból a forradalomban és szabadságharcban négy hősi halottunk volt: id. Berde Áron, Bordás Ignác, Opra József és Vásárhelyi János. A laborfalvi Berde Mózsa forradalmár a Magyar Kormány biztosa volt Erdélyben ezen időszakban, és édesapja, id. Berde Mózes öregkorában is hadi anyagok raktárnoka volt. Itt illik megemlíteni azt is, hogy a laborfalvi származású Benke Judit – Laborfalvi Róza, a nagy drámai színésznő – 1848. március 15-én este a nemzeti színházban a Bánk bán színdarab előadása után, amikor a fiatalok egyik csoportja felment a színpadra, a Jókai Mór mellére tűzte az első kokárdát. Azóta együtt maradtak ők életük végéig.
A fenti tényekre alapozva nekünk, szentivánlaborfalviaknak különösen büszkéknek kell lennünk, hogy a nagy világszabadságért való küzdelemnek mi is elejétől részesei vagyunk. Ezért illene a jövőben a lakosság nagy részének részvétele (nem úgy, ahogy most) a nemzeti ünnepünkön.
Korodi Nimród ifjú legény a Nemzeti dal elszavalásában igen is hangsúlyozta: „Sehonnai bitang ember, / ki most, ha kell, halni nem mer, / Kinek drágább rongy élete, / mint a haza becsülete.”
N. Kányádi Mihály,
Szentivánlaborfalva
