Arra, hogy tavasz kezdetén ehető gombát találjunk, még kevés az esély. Azonban ilyenkor a gombászok minden kis kalapost nagyra értékelnek – még akkor is, ha történetesen nem fogyasztják.
Korai porhanyósgomba (Psathyrella spadiceogrisea)
Kis termetű faj, kalapja többnyire 2–4 cm széles, okkeres, barnás, szürkés-barnás színű, mivel erősen higrofán, szárazon krémszínűre kifakul, széle bordás. A lemezek viszonylag szélesek, közepesen sűrűek, tönkhöz nőttek, előbb szürkés-, majd sötétbarnák, de nem folyósodnak el, mint a tintagombáknál. Élük kissé világosabb, sok köztük a fél vagy annál kisebb lemezke. Tönkje karcsú, üreges, áttetszően fehéres, felülete az alsó felében pelyhes, sérülésre kissé sárgul, barnul. Gallért nem visel. A hús vékony a kalapban, krémszínű, íze enyhe, illata jellegtelen.
Erdőszéleken, füves területeken, parkokban termő korhadékbontó faj. Gyakran fatörmelék közelében jelenik meg. A porhanyósgombáink közül elsőként lép színre, általában már márciusban.
A városban ritka, Sepsiszengyörgyön csupán három előfordulási adatot sikerült rögzítenem róla. Egy tömbház melletti gyepesített zöldövezetben találtam rá a felvételen látható példányokra. A másik lelőhelye az Olt-part volt, harmadjára forgalmas sugárút szegélyén találtam meg. Ha nem a kora tavaszi, gombákban szerfelett szűkölködő idényben terem, biztosan elkerüli a figyelmemet. Azonban ilyenkor a gombászok körében minden kis kalapos nagyra értékelt. Szerény termete és színezete miatt, kiváltképp, amikor nem sereges megjelenésű, elég nehéz észrevenni. Ezért feltételezhető, hogy jóval gyakoribb Sepsiszentgyörgyön, mint naplóm kisszámú feljegyzése sejteti.
Valószínűleg nem mérgező, ennek ellenére a gombászkönyvek nagy része ehetetlennek tartja. Habár a porhanyósgombák nagy családjában (több mint 400 taxon) kerül ehető faj is, a sepsiszentgyörgyi gombászok ínséges időkben sem gyűjtik.
Farkas János
