A helyes önértékeléshez szükséges az önismeret, az önreflexió és a külső visszajelzések figyelembevétele. Hiszen az önértékelés nem egy merev, mozdulatlan kép önmagunkról, hanem állandóan alakítható, fejleszthető „tudás” önmagunk milyenségéről.

Az önismeret és az önreflexió egy belső vizsgálódás, ami segít feltérképezni erősségeinket és gyengeségeinket, illetve mely során elemezzük és értékeljük érzéseinket, gondolatainkat, tapasztalatainkat, tanulva belőlük és megfelelő döntéseket hozva, a kívánt jövő irányába cselekszünk. A kívülről jövő visszajelzések is fontosak, hiszen környezetünk tükröt tart, a külső válaszreakciók a magunk viselkedésére és milyenségére adott jelzések.

Ezért minden történés és tapasztalás egy eszköz, a személyes fejlődés eszköze, hiszen problémák és gondok felbukkanásakor a helyes önértékelés esetén tudni fogjuk, amikor a hiba nem bennünk van, és a megoldandó feladatra úgy tekintünk, mint kihívásra, illetve a pozitív élményeket is visszajelzésként értelmezzük, miszerint „képes vagyok”, és nem a „véletlen szerencse” műve, ami történt.

A negatív önértékelés eredhet gyermekkori élményekből, a túlzott társadalmi elvárások iránti megfelelési kényszerből, kudarc vagy a másokkal való összehasolítás miatt. Ilyenkor a külső elismerések hajszolásának függőségébe kerülhetünk, ha önbizalmunk nem belülről fakad. A másik véglet, amikor külső ingerek fényében, de belső értékek és önismeret hiányában túlzott önértékelés (önimádat, egoizmus, nárcizmus) alakulhat ki.

Az önértékelés javításán segít a tudatosság, a felelősségvállalás, az önelfogadás, az önbecsülés és természetesen a személyes fejlődés, továbbá az asszertivitás és az érzelmi intelligencia fejlesztése. A helyes önértékelés az egészséges kapcsolatok alapja, melyek az egymás határainak tiszteletben tartására épülnek, ahol a megbecsülés és tiszteletadás egyaránt elvárható. Ezért önértékelésünkből fakad a magunk iránti megelégedettség és a boldog élet érzése is.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó