Persze, nem feltétlenül várnánk el egy köztársasági elnöktől, hogy két mandátuma alatt vonattal, másodosztályon utazzék Brüsszelbe, ám a luxusrepülők és a vasút között lennének olykor köztes lehetőségek. Egy államfőre az sem vet rossz fényt, ha menetrendszerű, szokványos légi járattal közlekedik, de Iohannis gőgjétől távol állt az efféle. Ő úgy gondolta, neki, a luxus és az úrhatnámkodás kedvelőjének kijár a megkülönböztető kiváltság, és 193 alkalommal élt is a bérelhető repülőgép lehetőségével. Költekezés tekintetében a 2023-as esztendő mérföldkőnek számít: mintegy 7,3 millió euróból sikerült röpködnie szerte a nagyvilágban.

Ismerve a volt elnök úri szokásait, mindez nem is igazán újdonság tehát, annál meglepőbb viszont Ilie Bolojan lépése: e cselekedettel ugyanis a liberálisok eddigi, háttérben rejtőzködő atyuskája és köre még mélyebbre süllyed, társadalmi és politikai tekintetben egyaránt. Bolojan e szükséges gesztussal egyrészt megfelel egy széles körű társadalmi elvárásnak, hiszen senki sem nézi jó szemmel az efféle repülési költségek titkosítását, másrészt érzékelhető egy olyan szándék is, amellyel próbálja növelni a liberális párt népszerűségét. Ez valójában hosszú távú céljaként is tekinthető, így az is érthető, miért nem jelöltette magát a májusi elnökválasztáson. Egyrészt, mert nem bizonyult volna elegáns lépésnek akár még egy vitatható politikai egyezség felrúgása sem, másrészt kockázatos lett volna akár Crin Antonescu ellenében, akár helyette elindulnia. Hosszabb távon viszont jóval nagyobbak lehetnek az esélyei: egy megerősített liberális párt fontos szereplő lehet a politikai porondon, s a 2028-as választásokat követően Bolojan akár miniszterelnök vagy államelnök is lehet. Ehhez viszont a liberális pártot ki kell ráncigálni abból a mocsárból, amelybe Iohannis és csatlósai – köztük kiemelt helyen a nacionalista levitézlett Rareș Bogdan – végtelenül ostoba módon beletaszították.

Államelnökként Iohannis nem tudott maradandót alkotni – sőt, részben ő felelős a mostani társadalmi és politikai zűrzavarért –, de íme, újra sikerült kivernie a biztosítékot. Még saját párttársai is ócsárolják, a fiatal liberális szatmári képviselő, Adrian Cozma például úgy fogalmazott: második mandátuma katasztrófa és kudarc. Rareș Bogdanéktól efféle jelzőkre nem számíthattunk, nem is beszélve az USR politikusairól, akik Iohannis vállán kívánnak jó magasra kapaszkodni. Higgadtan és tárgyilagosan nyilatkozott Kelemen Hunor, elismerve Bolojan tettének a fontosságát és kiemelve, hogy a magánrepülők elnöki bérlése nemcsak pazarlás, hanem annak még a haszna, az eredménye sem látszik.

A mostani államfőjelöltek véglegesítése előtt emlékezhetünk tehát még egyszer korábbi, dicstelen elnökünkre. Ám még mielőtt végképp feledésbe merülne, azt is tisztázni kellene, illetve hangsúlyosan ki kellene mondani, hogy egy bő évtizeddel ezelőtt milyen körök és miért tolták a politika élvonalába a kényelmes, középszerű és öntelt Iohannist. Mert ez is legalább annyira fontos, illetve tanulságos lehetne, mint folyamatosan szidni azt, akit már szidni sem érdemes.

Klaus Iohannis búcsúzik a Cotroceni-palotától és a bérelt luxusrepülőgépektől. Fotó: Agerpres / EPA / Robert Ghement