A téli nyugalmi időszak után a természet életre kel, a fák nedvkeringése is újraindul, a gyökerek felől nedvesség és tápanyag áramlik a rügyek, majd a növekvő levelek felé. A nyírfa nedve a népi gyógyászat hagyományai szerint rendkívüli hatású gyógyító ital, igazi csodaszer. Évszázadok óta a legyengült betegek erőnlétének visszaállítására és a hosszú telek utáni felépülés felgyorsítására használták mind emberek, mind állatok esetében, főként az északi országokban, Skandináviában és Szibériában, de Székelyföldön is.
A nyírfa nedvét Háromszéken, valamint a Gyimesekben népiesen viricsnek nevezik. Ez az értékes ital évszázadok óta ismert és kedvelt az emberiség körében. Különösen elterjedt a szláv népeknél, de fogyasztják a románok, lappok, svédek, finnek, észtek, votjákok, baskírok és számos szibériai népcsoport is. A magyar nyelvben számos elnevezése ismert (virics, nyirics, nyírlé, nyírvíz, boza, csiger), ami arra utal, hogy egykor hazánk több vidékén is népszerű italként tartották számon. Már a honfoglaló magyarok is fogyasztották, később pedig nyírbort és nyírsört is készítettek belőle.
„Édes virics foj a fából”
„A nyírvíz különösen népszerű ital volt – s részben az napjainkban is – a Székelyföldön, ahol a 16–18. században viricses kádat, viricses teknőt említettek, nyilvánvalóan a nagy mennyiségű nyírvíz tárolására. Gyergyóban a havasok között viricsfőzőházról is tudunk (1872). A háromszéki székelyek a nyírvíz gyűjtésnél a fa- és erdőkultusz nyomait őrizték meg: az egyik tavaszi ünnepen a legények és leányok csapatosan mennek ki az erdőbe, és táncolás, éneklés közben csapolják meg a nyírfákat” – olvashatjuk Györffy István (1884–1939) etnográfus, a budapesti egyetem néprajzi katedrájának megszervezője Viricselés a Székelyföldön c. írásában (megj.: Ethnographia – Népélet. 1937, 208–209). A nyírvizet a székely népdalok is említik: Édös virics foj a fából, / Jere ki rózsám a házból; / Én bemennék, de az anyád / Tudom, hogy haragszik reám.” Áprily Lajos pedig Nyírfa voltam c. versében fogalmazza meg nagyon szépen az ember és nyírfa harmóniáját a tavaszi megújulásban: „Sebemből friss öröm fogan: / szép, szomjas száj csókolja nedvem.”
Mikor indul a nedvkeringés
A nagyböjt kezdetével megindul a nyírfa nedvkeringése, amely tökéletesen igazodik a Nap és a Hold járásához. Ennek köszönhető, hogy bár a húsvét mozgó ünnep, a mindenkori hamvazószerda egyben a nyírvíz gyűjtésének, vagyis a viricselés időszakának kezdetét is jelzi.
A nyírfa működése rendkívül különleges: ősz végén és tél elején ásványi anyagait a gyökereiben raktározza el. Ahogy tavasszal a hó elolvad és a talaj felenged, a fa hatalmas erővel pumpálja fel a tárolt nedvességet az ágai felé – mintha egy kis patak folyna benne. Ha ilyenkor a fülünket a törzséhez szorítjuk, akár hallhatjuk is a nyírfavíz áramlását a fában.
Ha kíváncsiak vagyunk, hogy elérkezett-e a csapolás ideje, egy kisebb nyírfa ágát eltörve ellenőrizhetjük: ha a nedv szivárogni kezd, akkor érdemes megfúrni a törzset.
A csapolás kellékei
Hogyan történik a csapolás
Régen az emberek még szerszámok nélkül nyerték ki a nyírfavizet apró lyukakon keresztül. Később bodzaágat használtak csőként: szivacsos belsejét kitolták, majd a fa törzsébe illesztették.
A csapoláshoz ma már egyszerűbb megoldások is léteznek. Ehhez szükségünk van egy akkumulátoros fúrógépre, és annak függvényében, hogy hány fát akarunk meglékelni: egy vagy több gyűjtőedény (PET palack/üveg), műanyag slag vagy szívószál, valamint madzag a szerelék felkötözésére.
A fúrógéppel a fatörzs északi oldalán 4–5 cm mélységű lyukat fúrunk, nagyjából szemmagasságban. Ekkor már látható, hogy beindult-e a nedvkeringés vagy nem. A lyuk átmérője meg kell feleljen a használni kívánt slag vagy szívószál átmérőjével úgy, hogy az szorosan illeszkedjen mind a fa törzsébe fúrt lyukba, mind a palack előzőleg kifúrt csavaros dugójába. Erre azért van szükség, hogy az édes nedvet kedvelő különböző rovarok az összegyűjtött italba ne potyogjanak bele.
A lyukhoz közel helyezve felkötjük a fára a palackot úgy, hogy átvetjük a madzagot a törzsön – fontos, hogy a kötés elbírja a lecsapolt lével együtt is a súlyt.
A fa törzsébe fúrt lyukba szorosan beillesztjük a műanyag slagot, a másik végét pedig a gyűjtőedénybe vezetjük, így akár napi 7–8 deciliter viricset is nyerhetünk. Ha szívószálat használunk, a nyaka mentén megtörjük, a hosszabbik felét a palackba eresztjük, a rövidebbet pedig a fa törzsébe fúrt lyukba dugjuk. Ezután egy újabb madzaggal a gyűjtőedényt a fatörzshöz kötjük, hogy az esetlegesen feltámadó szél ne lóbálja a szereléket.
Ha valaki éppen megszomjazik márciusban a nyírfaerdőben, van gyorsabb módszer is a csapolásra: az elérhető legvastagabb ágat eltörjük, így hamar összegyűjthető a szükséges mennyiségű nyírfavíz.
A legtöbb nedvet a fiatal, 15–20 cm átmérőjű egészséges fák adják – az idősebb fák nedvkeringése fokozatosan csökken.
A Rétyi Nyír, ahol tilos a viricselés
Hagyjunk a fának is életet
Amint látjuk, a fák nedvének gyűjtése nem különösebben bonyolult művelet, azonban néhány részletre mégis érdemes odafigyelni! Mindenekelőtt ügyeljünk arra, hogy csak annyi nedvet csapoljunk, amit még gond nélkül pótolni tud a fa. A tavasz kezdetén beinduló nedvkeringés a gyökerek felől az ágvégek irányába szállítja azokat a tápanyagokat, ásványi összetevőket, melyekre a növénynek a levelek, virágok, majd a gyümölcsök kifejlesztéséhez szüksége van. Ezen nedvesség mértéktelen lecsapolásával azonban akár a fa életét is veszélybe sodorhatjuk!
Egy másik fontos dolog, hogy csapolás után mindig dugjuk be a lyukat. Sokan félnek, hogy a csapolás kárt tesz a fában, pedig évszázadok óta alkalmazzák ezt a módszert, anélkül hogy a nyírfák megsínylenék. Azok, akik rendszeresen gyűjtik a nyírfavizet, a csapolás végeztével egy friss, élő nyírfaág vastagabb végét bicskával megfaragják és szorosan behelyezik a lyukba, ez később kihajt, így a fa természetes módon regenerálódik.
Azt is fontos tudni, hogy Háromszéken mindenütt lehet viricselni, ahol nyírfa található – ez alól azonban kivétel a Rétyi Nyír, mely a Natura 2000 természetvédelmi terület, és így szigorú védelmet élvez!
Jótékony hatásai
Habár napjainkban a legények és leányok már nem mennek csapatosan az erdőbe viricselni, azért akad még egy-egy „megszállott hagyományőrző”, aki a kereskedelemben kapható lapos víz helyett inkább nyírvizet iszik.
A leírások szerint a virics rengeteg értékes ásványi anyagot tartalmaz: káliumot, kalciumot, magnéziumot, nátriumot, rezet, cinket, mangánt, szelént, valamint aminosavakat – például glutamint –, és proteineket is. Segít az izmok regenerálásában, tisztítja a vért, erősíti a nyirokrendszert, antibakteriális hatású, támogatja a veseműködést és az emésztést, így akár diéták során is kiválóan alkalmazható.
Külsőleg alkalmas a bőr, fejbőr és a haj ápolására. Táplálja, és sejtszinten hidratálja a bőrt, pH-értékét egyensúlyba állítja, segít felületi hámsérülések, sebek, bőrproblémák (pattanások, psoriasis, ekcéma) tüneteinek enyhítésében. Továbbá a hajhullás, fejbőrzsírosodás, erős korpa-képződés kezelésére is használható.
Fontos tudni, hogy cukortartalma miatt a nyírfavíz 2–3 nap alatt erjedni kezd. Ha nagyobb mennyiséget gyűjtünk, érdemes befagyasztani, így megőrizhetjük az értékes ásványi anyagokat.
Megéri tehát újra felfedezni és alkalmazni ezt a különleges hagyományt, hiszen a természet tökéletes rendszert alkotott – nekünk pedig csak élni kell vele!
Aki szeretne nyírfavizet gyűjteni, most kell elindulnia, mert a csapolásra mindössze három hét áll rendelkezésre a hó olvadásától számítva.
Áprily Lajos: Nyírfa voltam
Azt álmodtam, hogy nyír vagyok
s ezüst kéreg borítja testem,
tövemnél forrás-ér gagyog,
levelem a fényben feresztem.
Csúcs-ágamon rigó fütyül,
erőm feszül a mély gyökérben,
s finomlombos gallyamba gyűl –
s kérgem alatt zsong-zsong a vérem.
Egy karcsu kéz hajlik felém
s a kérget késsel megcsapolja
s forrást buggyant a kés helyén,
minthogyha bor kútfője volna.
Sebemből friss öröm fogan:
szép, szomjas száj csókolja nedvem.
S éjjel suhogok boldogan
egy vad tavaszi fergetegben.
