Az efféle nyilatkozatok általában észrevétlenek maradnak a román sajtóban, még viszonylag nyugodt, társadalmilag és politikailag békésebbnek számító időszakban is. Egy normális, avagy a normalitás irányába tartó folyamatnak nincs hírértéke a bukaresti médiában, noha még a legtájékozatlanabb, alkalmi hírfogyasztó is tudja, elemi érdeke, hogy közvetlen szomszédjával ne vitatkozzék, ne erőszakoskodjék, hanem emberi módon próbálja rendezni esetleges nézeteltéréseit. Nem azért, mert magyar vagy román nemzetiségű, hanem azért, mert ez az egyedüli életképes lehetőség. Minden más – a perpatvar kisebb, avagy nagyobb mértéke – ellehetetleníti a kapcsolattartást, a közös érdekek felismerését. Mégis, mintha ezt az egyszerű, az egymás mellett élés egyik alapszabályát mifelénk számosan nem ismernék, annak ellenére, hogy akár társadalmi, gazdasági és politikai érdekazonosságról is beszélhetünk. A viszályt kedvelők, a perpatvart keltők rendszerint beérik a jól ismert ostoba magyarellenes szólamok ismételgetésével.

Nincs ez rendjén, nyilvánvalóan. Pedig amikor egy budapesti politikus arról beszél, hogy a magyar kormány érdeke, hogy jól menjenek a dolgok Romániában, az legalább annyira fontos, mint egyetértően bólogatni különféle feslett narratívák hallatán. Mert minő véletlen: valójában a romániai állampolgárnak is az az érdeke, hogy jól menjenek a dolgok Romániában. De mihez kezdjen az efféle érdekazonossággal az a megfáradt polgár, akit évtizedekig az állítólagos magyar revizionizmus mumusával riogattak?

Álságos gondolatoktól fertőzött társadalmi és politikai környezetben – ötvöződik a magyarok és Magyarország elleni fenntartás, indulat és tájékozatlanság – kell bizakodónak, de főleg fáradhatatlannak lenni. Elismételni százegyedszer azt, amit már százszor elmondtunk. Bizalmatlan felebarátaink figyelmét most érdemes felhívni Magyar Levente alábbi szavaira is: Romániában az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődés zajlott le, melyhez hasonlót „nem látni a régióban”, az országnak az elmúlt tíz-húsz évben hatalmas hátrányt sikerült ledolgoznia. Dicsérő, elismerő szavak. Bizony, bizalmatlan felebarátaink akár el is töprenghetnének: vajon jó úton járnak, vajon érdemes tovább szidni a szomszédot csupán azért, mert ajándékot hozott több száz millió euró értékben, mellyel munkahelyeket, megélhetési lehetőséget teremtett? És ha bizalmatlan felebarátaink továbbra sem látják a fától az erdőt, hát segíteni kell nekik: újra és újra, magyarázatokkal, szép szavakkal. Egyszer csak megértik, nekik is fontos, nekik a legfontosabb, hogy jól menjenek a dolgok Romániában...

Magyar Levente (balról) egy marosvásárhelyi termelői piacon. Fotó: Facebook / Magyar Levente