Vargha Mihályt, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatóját az intézmény idei terveiről kérdeztük, de szót ejtettünk a múzeumi tárgyaknak a műkincsrablásról elhíresült hollandiai kiállításról való hazatéréséről, valamint a Fejedelmek aranya című magyarországi tárlat Sepsiszentgyörgyre való érkezésének megakadályozásáról is.
– A nagy sikerű Gyárfás-kiállítás után mi következik még a Székely Nemzeti Múzeum székhelyén? Melyek a további idei tervek?
– Idén százötven éves a múzeum…
– Most akkor a gyűjtemény megalakulásától számolnak, nem a névadástól?
– Pontosan. 1875-ben az akkor még Imecsfalván Cserey-gyűjteményként működő intézményt már látogatták. Az állandó kiállításunkon látható az a súlyos márványtábla, amelyen írva vagyon, hogy itt járt a budapesti Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága. (A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1875-ben, Előpatakon tartott XVIII. nagygyűlése alkalmával – szerk. megj.) Balgaság volna a részünkről letagadni a kezdeti korszakot, azt a négy évet, amikor nem a mostani nevünkön szerepeltünk ugyan, de léteztünk, működtünk. Tehát 1875-ben alakultunk és 1879-ben kapta az intézmény a Székely Nemzeti Múzeum nevet. Nekünk ez azért jó, mert négy évig „a múzeum éve” lesz nálunk, négy évig ünnepeljük ennek a magyar nyelvterületen egyedülálló intézménynek a létrejöttét. Olyan csodálatos története van a múzeumnak, hogy megéri több évig is ünnepelnünk. Az idei évben fejeződik be a múzeum alapkiállításainak sorozata. A második emeleten létre fog jönni a régészeti alapkiállítás és a Kós Károly-emlékszoba. Az első emeleten reményeink szerint már tavasszal felavatjuk a Bartók Béla-dísztermet, amely eddig csupán egyszerű díszterem volt padsorokkal, pódium nélkül, rossz akusztikával… Most viszont „szintet szeretnénk lépni”, a Bartók-terem átalakul hangversenyteremmé: pontosan megtervezett akusztikával, koncertzongorával, pódiummal, hogy itt akár világhírű művészeknek is legyen kedve koncertezni. Mert eddig nem volt megfelelő zongoránk és nem volt megfelelő az akusztika.
– És honnan lesz zongora?
– Annyit árulhatok el, hogy külső támogatóktól számítunk rá, mert a múzeum most nem áldozhat ilyesmire. Egyszerre több fogót tartunk a tűzben… Ha lesz egy nagyon jó zongoránk, akkor lesz minőségi zene is! Bartók Béla neve kötelez, ő 1927-ben koncertezett itt, őrizzük az előadóest meghívóját. Egy szentendrei tudós, dr. Sári Zsolt kutatta és közölte Bartók sepsiszentgyörgyi hangversenyének körülményeit. Csodálatos történet! Azt szeretnénk, hogy itt a legnagyobb magyar, román művészeknek is legyen kedve muzsikálni, a nálunk szervezett koncertek bejelentése a Bartók Rádióban, de a Radio România Muzicalban is megtörténjen.
– A falakra visszakerülnek a festmények, portrék?
– A falakat olyan különleges anyagokkal borítjuk, amelyek szabályozzák az akusztikát. Tehát ezentúl, ha író-olvasó találkozó, könyvbemutató, vetítéses előadás lesz, annak is tökéletes lesz a hangzása. A hangszabályozó berendezések miatt már nem tehetjük vissza a nagy méretű történelmi festményeket, de igen, lesznek festmények: a Székely Panteon, a legnevesebb ötven székely író, tudós, művész, államférfi hadvezér színes portréja Somogyi Győző Munkácsy-díjas akadémikus ecsetjéből.
Vargha Mihály múzeumigazgató a Gyárfás-kiállítás megnyitóján. Fotó: Albert Levente
– Ismételjünk csak, mi lesz látható a múzeumban? A földszinten…
– A földszinten kapott helyet a Mérföldkövek című intézménytörténeti anyag, a Géniuszok a hősök mögött című 1848–1849-es kiállítás. Az első emeleten a Csereyné 200, egy nagyon szép tárlat, ugyanis múzeumalapítónk, Cserey Jánosné Zathureczky Emília tavaly lett volna 200 éves. Jó hír, hogy a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület az Év kiállítása díjra jelölte ezt a tárlatot! Erre a Kárpát-medence magyar érdekeltségű múzeumaink tárlatait jelölhetik. Még nem történt meg a zsűrizés, de már az, hogy jelölték a kiállítást, nagyszerű fegyvertény. És mint mondtam, lesz egy gyönyörű Bartók Béla-dísztermünk. Szintén az első emeleten, az L alakú kiállítótér, amiben korábban a régészeti alapkiállítás volt, időszakos kiállításainknak ad helyet. A legfelső szinten lesz a régészeti alapkiállítás, amelyet dr. László Ferenc volt múzeumőrnek és az erősdi ásatásoknak szentelünk, és ott lesz a Kós Károly-emlékszoba is. Visszatérve az első emeletre: az időszaki kiállítások terében nyitottuk meg a nagy sikerű Gyárfás- (1857–1925) kiállítást, amely április 30-ig megtekinthető. Itt nemcsak a Gyárfás-képeken van a hangsúly, hanem igyekeztünk bútorokkal, fegyverzettel, viselettel érzékletesebbé tenni a korát. Attól vagyunk mi múzeum, hogy nem egyoldalúan mutatunk be valamit, hanem igyekszünk a többi részleget is bevonni. Ha képzőművészeti tárgyú kiállítás van, akkor beszáll a történelem-, a néprajzi részleg is, és próbáljuk még szemléletesebbé tenni a kiállítást.
– A Gyárfás-tárlat után mi kerül az időszakos kiállítótérbe?
– Egy nagy méretű Kós Károly-kiállítás.
– Már volt egypár Kós Károly-kiállításuk, az újranyitáskor, korábban is, az Erzsébet-parkban, az OSK Arénában…
– Így van. Nekünk Kós Károly az apostolunk. Nemcsak nekünk, hanem minden erdélyi magyarnak. A Kiáltó Szó a mi evangéliumunk, nem szabad megunni! Ha anno Kós Károly, Benedek Elek, gróf Bánffy Miklós nem telepedik haza Erdélybe, ma úgy néznénk ki, mint a szászok. De ezek az emberek hitet adtak az elgyámoltalanodott magyaroknak. Az ő tanítása ezért is fontos. És nincs sehol Erdélyországban egy szobácskája, ahol bemutathatják: itt van Erdély apostola. No, mi most meg fogjuk csinálni! Mindig van valami újdonság vele kapcsolatban. Ennek a kiállításnak az az újdonsága, hogy csak az építésszel foglalkozik, nem a drámaíróval, a grafikussal, a szerkesztővel, a politikussal, a földművessel, a polihisztorral. Budapestről kértük kölcsön az anyagot. A Műcsarnokban mintegy 50 ezer látogatója volt, hatalmas sikert ért el, ott láttam, és akkor jött az ötlet, hogy hozzuk el. Erdélyben először náluk lesz látható, őszig. Ősszel elhozzuk a Székelyek – Örökség-mintázatok című tárlatot a Magyar Néprajzi Múzeumból. Ennek a kiállításnak több mint 60 százaléka tőlünk származik, főkurátora intézményünk munkatársa, a kitűnő néprajzos, Kinda István. Ez a kiállítás Erdélyben szintén először a Székely Nemzeti Múzeumban lesz látható. Az eredeti kiállításnak mintegy 60 százaléka fog beférni hozzánk. Azután késő ősszel nyitjuk meg a régészeti alapkiállítást. Szeretnénk konferenciát is szervezni, Kós Károly munkásságát bemutatni.
A Gyárfás-kiállítás április 30-ig látogatható. Fotó: Szekeres Attila
– Vannak olyan bírálatok, hogy a Székely Nemzeti Múzeum nem helyez kellő hangsúlyt a székely múltra, itteni jelenlétre…
– Igen, ezek a felületes, olykor rosszmájú bírálatok eljutnak hozzánk is. Erre azt mondom: „a kutyák ugatnak, karaván halad”… Tudjuk a dolgunkat, és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy székely magyar közönségünknek minőségi kínálatot adjunk. Bár a sepsiszentgyörgyi nagyon hálás közönség, vannak olyan hangok, amelyek élesen kritizálnak, hogy nem vagyunk elég székelyek, egyesek morognak, hogy igen-igen a fiatalok kedvében járunk… Ezeket a bírálatokat meghallgatjuk, az értelmes beszólásokkal foglalkozunk, próbálunk rájuk reagálni, de már az újranyitáskor mondtuk, hogy egy év alatt nem fogunk csodát művelni, mert az igényesebb kiállítások nagyon nagy költségvetésűek, hosszú kifutásúak. Például a Géniuszok a hősök mögött című, vagy a Csereyné 200 kiállításra annyi pénzt költöttünk, mint a régi időkben egy évig az összes kiállításra! Ezek nagyon komplex kiállítások, és csak lassan tudunk haladni, szintről szintre. De az idén szeretnénk teljesen berendezni a főépületet.
– A tornyot is?
– Az aljában lesz a Kós Károly-emlékszoba. De a nagyközönségnek nem tudjuk megnyitni a torony felsőbb szintjeit, mert statikailag nem megfelelő nagyobb tömeg fogadására. De például Sulyok Tamást, Magyarország köztársasági elnökét felvisszük a toronyba, amikor eljön megnyitni a Székelyek – Örökség-mintázatok című kiállítást…
– Hazaérkeztek a Székely Nemzeti Múzeum műkincsei a Dacia – Az arany és ezüst királysága című, a műkincsrablásról elhíresült hollandiai kiállításról?
– Igen, most már itt vannak a páncélszekrényünkben. A petőfalvi és a szilágysomlyói kincsünk volt kint, több tucat tárgy, ezek jobbára ezüstpénzek, karperecek, nem olyan kiemelkedő műtárgyak, mint például az ellopott Coțofenești-i géta sisak. Hála a gondviselésnek, nem vagyunk a vesztesek listáján… Nem értjük, hogyan történhet rablás egy olyan fejlett országban, mint Hollandia, ahol magas szinten biztosítanak mindent.
– És történt még egy szomorú eset: miután Csíkszeredában és Marosvásárhelyen bemutatták a Fejedelmek aranya című magyarországi kiállítást, a rendőrség nem engedélyezte, hogy Sepsiszentgyörgyre is elhozzák. Hogy is volt ez?
– Tavaly december 4-én kellett volna megnyitnunk. Hónapokkal korábban kezdtük el az előkészületeket, elkészült a forgatókönyv, aláírtuk a kölcsönbérleti szerződést, kifizettük a biztosítást, és három héttel a tervezett megnyitó előtt kaptuk a hírt, hogy a sepsiszentgyörgyi rendőrség nem fogadta el a szállítási-őrzési tervet. Így még nem jártunk, mert eddig mindig rábólintottak. Ennél nagyságrenddel értékesebb kiállítások is voltak itt, például az, amit Hollandiában károsítottak. Az ide jött páncélautó nélkül. Ez még a hollandiai rablás előtt volt, tehát nem az lehetett az ok. Fegyveres kíséret mellett jött volna az anyag, úgy, ahogy Magyarországról Csíkszeredába, onnan meg Marosvásárhelyre. A szállításra kellett volna egy különleges páncélautó, mondták, ezt írja a törvény. Egyszerűen nem tudtunk olyat szerezni. Mondtuk, hogy dupla őrizettel hozzuk, de makacsul ragaszkodtak a páncélkocsihoz, a törvény betűjéhez, de a törvény szellemét figyelmen kívül hagyták. Amióta a múzeumban dolgozom, először történt ilyen, hogy megakadályozták egy gyönyörű kiállítás ideutaztatását. És az anyag még sokáig Marosvásárhelyen vesztegelt, mert a magyarországi fél is sokára tudta megoldani az ilyen körülmények közötti hazaszállítását.
Ami történt nemcsak magyar sérelem, hanem a román muzeális szakmának is pofoncsapás. De nekünk a magunk játékával kell foglalkoznunk: várjuk a Háromszék olvasóit kiállításainkra, eseményeinkre, örvendezzünk együtt a székelyek 150 éves múzeumának!
