Az ügyvivő államfő ez alkalommal sem volt kíméletes, tisztán és érthetően kijelentve egyebek mellett azt, hogy az ország évek óta többet költ, mint amennyit megengedhetne magának – hatalmas hiteleket halmozott fel, és ezek kamatai évről évre csak nőnek. Bolojan nem kertelt az ország kilátásait illetően sem, Románia helyzetét bizonytalannak nevezte, hozzáfűzve, hogy bármilyen gazdasági megingás vagy recesszió olyan helyzetbe sodorhatja az országot, amelyben már nem lenne képes további hiteleket felvenni. A megbízott államfő a lehetséges megoldásokat illetően sem igyekezett szépíteni saját meglátásait: ha tenni akarnak bármit is e helyzet ellen, drasztikusan csökkenteni kell a közkiadásokat, a pénzszórást, pazarlást abba kell hagyni. Ugyanő azt sem zárta ki, hogy ez sem lesz elég, és végül nem lehet elkerülni az adóemelést és más, hasonlóan fájdalmas lépéseket.

Még mielőtt különösebben értékelnénk Bolojan megnyilvánulását, érdemes megállapítani: a megbízott államfő csak arról beszélt, amire szakértők hada évek óta figyelmeztetett: a hitelből hitelbe tévelygés, az import táplálta fogyasztásra épülő gazdaság, az állami túlköltekezés következményei látszanak mostanság beérni. Mindez úgy, hogy már elég alaposan kizsigerelték pénzügyileg a magánszférát és az egyszerű embereket is. Nincs tehát új a nap alatt, csak most elérkezett a pillanat, amikor már nem lehet tovább a szőnyeg alá seperni a tényeket, melyeket a tavalyi szuperválasztási évben politikai számításokból még elmaszatoltak (illetve gondosan kozmetikáztak). A király viszont most már meztelen, és ezt nagyjából mindenki látja is.

Az ideiglenes államfőnek volt viszont egy fontos üzenete, amit remélhetőleg meg is szívlelnek majd a címzettek (legalábbis nagyon fontos lenne, ha megtennék). Ennek lényege, hogy ha már ebbe a helyzetbe juttatták az országot, most kénytelen-kelletlen, de le kell nyelni a keserű pirulákat, amelyek a rendezéssel járnak. És ezek bizony nagyon népszerűtlen döntéseket is jelentenek, legyen szó a közszféra átszabásáról, a kiadások csökkentéséről vagy éppen adóügyi intézkedésekről. És tévedésbe ne essünk, itt most nem csak a hagyományos, régi politikai gárdáról van szó – erre Bolojan is egyértelműen célzott. Ha a magukat ízig-vérig patriótának, hazafinak vallók kerülnek hatalomra, a pénzügyi valóságot ők sem hagyhatják figyelmen kívül. A hitelek, kölcsönök nem párolognak el, és visszatéríteni sem lehet azokat hangzatos, ám fantaszta elképzelésekkel, betarthatatlan ígéretekkel. Sok-sok munka, komoly pénzügyi gondolkodás, valós és mély reformok kellenek – megannyi olyan intézkedés, ami sokaknak nem tetszik majd, de amelyek nélkül a már így is billegő ország végképp a feje tetejére állna. Ahogy a fociban szokás mondani, egy ilyen helyzetből szép felállni, de lesz-e, akinek?

Ilie Bolojan megbízott államfő. Fotó: presidency.ro