Kiemelt fontosságúvá válik az önszabályozás képessége: a gyermek megbírja-e az alkalmazkodást, képes-e késleltetni a vágyait? Tud-e várni? El tudja-e fogadni a szabályokat, annak ellenére, hogy nincsenek ínyére? Képes-e uralkodni az indulatain?

Biztató, ha egy iskolakezdés előtt álló óvodás kíváncsi, lelkesedik a felfedezésért, az új információkért, tapasztalatokért. Szerencsés indítás, ha a gyermek már fantáziál az iskoláról, vágyik rá.

Egy 6–7 éves óvodás már örömét tudja lelni abban, ha sikert ér el, ha jól teljesít, és ezzel ráadásul még másnak is örömet okoz. Egy gyermek számára boldogság, ha dicsérik, ha megfelel a szülőnek, pedagógusnak.

Ha monotóniatűrése, kudarctűrése jó, képes egy dologgal hosszabb ideig foglalkozni, pl. álló egyeneseket rajzolni vagy iskolafelkészítő feladatokat végezni. Már nem hagyja abba a „tanulást”, ha valami nem sikerült azonnal, már nem akar mindig első és a legjobb lenni mindenben.

Képes szükségleteit késleltetni, tehát el tudja viselni, hogy még húsz percet kell várnia, mire kimehet a mosdóba, vagy felállhat és futhat az udvarra játszani; ki tudja várni, amíg a pedagógus őt szólítja.

Támogassa a szülő, még ha időigényesebb is, hogy az óvodás gyermek minél több ház körüli teendőben, tevékenységben részt vehessen, hogy amit meg tud csinálni, gyakorolhassa! Minél több sikerélményt szerez, annál hamarabb válik önállóvá – ez pedig nagy lépés ahhoz, hogy iskolai feladatai felé is elköteleződést érezzen majd, ne legyen harc például a házi feladat elvégzése.

Az önállóság jelentős szempont, hiszen az iskolában még az óvodai csoportoknál is nagyobb létszámúak az osztályok, a pedagógusok lehetőségei pedig behatároltak, nem képesek az összes gyermeket egyénileg lelkesíteni, a feladatvégzésre ösztönözni őket.

Segítsünk tehát szülőként, hogy lelkileg is erős, iskolaérett gyermek lépjen be az iskola kapuján, nyugodt, kiegyensúlyozott gyermek, akit a kudarc sem tör le, aki sikertelenség esetén, ha el is keseredik, újra próbálkozik.

Fazakas Ildikó iskolai tanácsadó tanár