Márciusban még minden kalapos, süveges vagy csészés gomba megdobogtatja a tavaszkereső gombász szívét, egy szimpatikus kis gombával való találkozás is már félsikernek könyvelhető el. De miért is ne örvendene a megtaláló, hisz végre vadon termett gombát tarthat a kezében!
Téli likacsosgomba (Lentinus brumalis)
Kis vagy közepes termetű faj, kalapjának átmérője 10 cm alatti. Idősen hajlamos tölcséresedésre. Pereme fiatalon begöngyölt, majd kiterül, hullámos lesz. A kalap felszíne sárgás- vagy sötétbarna, csupasz vagy finoman nemezes, bársonyos. A pórusok nagyrészt szögletesek, sugárirányban megnyúltak, viszonylag tágak, szabad szemmel is jól láthatók. Piszkosfehérek, krémszínűek, kissé tönkre futnak. A tönk többnyire központi helyzetű, barnás, nemezes, pikkelykés, korongszerű töve valamivel sötétebb. Húsa nagyon vékony, szürkésfehér, nedvesen szívós, rugalmas, szárazon kemény. Kellemes gombaillatú, enyhe ízű. Fehérkorhasztó, jobbára magányosan terem, főleg lombhullató fák, ritkán fenyők avarba hullott, korhadó ágain, gallyain. Késő ősztől tavaszközépig jelentkezik, azonban elszáradt példányai később is fellelhetők.
Sepsiszentgyörgyön nagyon ritka, egyetlen példányát találtam meg, azt is a város szélén. Márciusi fagyos reggel indultam vasárnapi sétámra az Őrkő felé, a tavasz első hírnökei után bóklászni. Főképp osztrák (piros) csészegombára, valamint kakasmandikóra és korai hunyorfélékre számítottam, mert a klasszikus hóvirág a város közelében igen kivételesnek számít. A Kolcza-gödör északi peremét követő ösvényen igyekeztem kikerülni a felső városrész legújabb negyedét. Itt, alig pár lépésnyire az ugyancsak fiatal Világlátó utcától, természetközelinek mondható élőhelyen akadtam rá a mellékelt felvételen látható, fagyoskodó gombára. Az elmúlt években többször is találkoztam vele a környék erdeiben, azonban tömeges előfordulását soha nem tapasztaltam. Különösképp a nyirkos avarban lapuló, korhadt ágakon telepedik meg, ezért jellegzetes urbánus környezetben kevésbé várhatunk megjelenésére. Nem mérgező, de húsa szívós, ezért konyhai felhasználása nem jöhet szóba.
Védendő faj, Magyarországon a gombák vöröslistáján is szerepel. Termőhelye és részben megjelenésének ideje megegyezik a városban is dokumentált fagyálló likacsosgombáéval (L. arcularius). Neve ellenére ez utóbbi kerüli a hideget, ugyanis termőidejét általában a melegebb tavaszi napokra (április vége, május) időzíti.
Farkas János
