A kilencvenötödik éves Puskás Attila biológus, nyugalmazott tanár, volt politikai elítélt keresett meg édesapja, Puskás Lajos Önéletrajz című, magánkiadásban megjelentetett könyvével, közölnénk abból a ditrói Puskás család nemeslevelét. A kötetben megjelent többek között egy rövid családtörténet, az 1744. május 15-én kiállított latin nyelvű adománylevél Puskás Lajos fordításában, a családi címernek az oklevél címerszőnyege alapján készült festményének fekete-fehér fényképe. A szerző 1949-ben a dokumentumnak nyomát vesztette. A szerkesztő ismeri a nemeslevelet, mely jelenleg Románia Nemzeti Levéltára Kolozs megyei fiókjában található a címeres oklevelek gyűjtemény 241. dokumentumaként, így képét is közölhetjük. A címerszőnyeg felső részében a Mária Terézia uralma alatti országok címerei: középen Erdély (ugyanis az oklevelet Erdély fejedelemi minőségében adta ki), annak jobbján (szemből nézve balról) Magyarország, a túloldalon Csehország, elöl Dalmácia, hátul Horvátország címere, mivel ezeknek a területeknek királyi címét viselte az uralkodó.
A Puskás család
A ditrói Puskás család ősi székely lófő család, amely nemesi címeres levelet Mária Teréziától kapott 1744. május 15-én. Anyai ágon azelőtt is nemes Puskás Tamás a címeres levél szerzője. E kitüntetést az uralkodóház iránti sok hűséges szolgálatáért kapta. A Rákóczi-felkelés idején Bonchidánál csatázott a kurucokkal – ő sajnos labanc volt –, súlyosan meg is sebesült, a későbbiekben csaknem 30 éven át volt Gyergyószék szolgabírája, a török háborúk alatt Moldovában volt a katonaság mellett comissárius. Köztisztségének hosszas és becsületes betöltésével érdemelte ki a fejedelmi kegyet és nemesi címert. Ennek rajza egy katonai pajzs két részre osztva, felső síkban egy ,,spanyollovas” – a modern szögesdrótakadály őse, egy szeges sorompó, mellyel elzárták a lovasság elől az utat, vélhetően a bonchidai csatára való utalás. Az alsó síkban egy ágaskodó szürke, felszerszámozott paripa.
Az eredeti oklevél az 1916-os menekülésig a család szeniorjánál, Puskás Tamásnál volt, aki azt 1916. szeptember 9-én Kolozsvárt – mint legbiztosabb helyre, az Erdélyi Nemzeti Múzeumban letétbe helyezte. Az okmányt magam láttam, lefényképeztettem, lemásoltam és lefordítottam. Később még egy-két alkalommal Kelemen Lajos főkönyvtárossal megnéztük. Az 1949. utáni időktől annak sorsáról nem tudok.
Az oklevél szövege
Mi, Mária Terézia, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia királynője, Ausztria főhercege, Burgundia, Brabant, Miláno, Stájer, Karintia, Mantua, Pádua, Paizenza, Limburg, Luxenburg, Gahenbach, Württenberg, Alsó- és Felső-Szilézia hercege, Erdély és Svábország fejedelme, a Római szent birodalom, Burgon, Morva, Felső- és Alsó-Lausitz őrgórfja, Habsburg, Flandria, Tirol, Feret, Kiburg, Goricia, Görz, Artesia grófja, Elzász őgrófja, Namur grófja, a szláv tengerpart Naon Salius Mechlin űrnője, Lotharingia, Bari hercegasszonya, Etruria nagyhercegnője. Mindenkinek, akit illet, jelen levelünkben emlékezetül adjuk, hogy a Mi, részben egyes híveinknek felséges személyünkhöz tett legalázatosabb kérelmére, részint pedig tekintetbe vévén és megfontolván anyja után nemes ditrói Puskás Tamásnak hűséges és hű szolgálatait, amit császári házunk iránt különböző alkalmakkor tanúsított. A Rákóczi-felkelés kezdetén néhány székely csapatával az előbbi felkelők ellen, a Szamos hídját Bonchidánál elfoglalta, a visszamaradottak csapatait elvágta, hegyes gerendával sün módjára, bátorsággal és lélekjelenléttel azokat feltartóztatva, majd ellenséges golyótól nyakán átlőve, majdnem halálos sebet kapott, majd a felkelők elfogták és förtelmes disznóólba csukták, hol reggelig halálos sebébe majd belehalt, míg végre gúnyolódás mellett elhurcolták, tekintettel hűségére és kérelmére, kegyesen és méltán megdicsértük, azután hogy polgári állapotban csaknem harminc évig a Mi örökös erdélyi fejedelemségünk Gyergyószékének szolgabírája, hat évig hites jegyző, azelőtt pedig mint adószedő, vagy megyei inspektor, hűségével jeles hasznos szolgálataival tűnt ki. A török háborúk alatt a Mi legfelsőbb császári házunk császári és királyi katonaságához Moldvába commissariusként kiküldetett és életének ebben az idejében is küldetésének tudással és minden módon eleget tett. Tekintettel kedvező hűségére, legkegyelmesebben kitüntetjük Puskás Tamást és hitvesét, mind fiait, Andrást, Józsefet, Jakabot, Ferencet és Jánost, a már megszületetteket és Isten kegyelméből a még születendőket és testvérétől, néhai Puskás Gábortól való Gábort és Mihályt, ugyancsak Ditróból és az ő mindkét ágon való örököseit és utódait a Mi királyi és fejedelmi hatalmunk teljességével és különös kegyelméből lófői állapotukból és minőségükből feloldozva az említett Erdélyi Fejedelemség, nemkülönben a Magyar Királyság és összes hozzátartozó örökös tartományok és országok igaz és kétségtelen nemeseinek számába felvétetni, számlálni, beíratni rendeltük. Eltökélt szándékkal és biztos tudomásunkkal hozzájárulván megengedvén, hogy ők azután mindazokkal a kegyekkel, tisztségekkel, engedményekkel, kiváltságokkal és szabadságokkal, mint az igaz és kétségtelen, említett Erdélyi Fejedelemségünk, valamint Magyarországunk és hozzátartozó örökös tartományaink törvényes nemesei éltek eddig, bármi jognál és szokásnál fogva, élhessenek, azt használhassák, annak örvendjenek, úgyszintén mindkét nemű örököseik és utódaik is. Ezen irányukban tanúsított kegyünk, kegyelmünk és bőkezűségünk bizonyságául tehát, az igaz és kétségtelen nemesség jelvényéül ezt a címert vagyis nemesi jelvényt adományozzuk: Azaz egyenesen álló kétrészes katonai pajzsot, mely alsó részén aranyszínű és elkülönített alakján zöldellő gyepen álló ép szürkés ló, fényes szüggyel, takaróval, nyereggel, vörös színű katonai díszítéssel, mellső lábaival ágaskodik, felső részében, mely vörös színnel festett, hegyezett gerenda keresztbe fektetve látható. A pajzson zárt katonai sisak, melyre ékkövekkel és mindenféle dísszel ékesített királyi korona van helyezve, a sisakról pedig dúsan omlik le a pajzsot körülvéve a jobbról arany és vörös, balról ezüst és kék díszítő foszlány, amint az jelen levelünk legelején a Mi festőnk kezeivel és művészetével a maga színeivel lefestve látható. Előbbi Puskás Tamásnak és hitvesének, valamint már említett fiainak Andrásnak, Józsefnek, Jakabnak, Ferencnek és Jánosnak már megszületett és Isten kegyelméből még születendőknek, valamint testvérétől, néhai Puskás Gábortól való gyermekeknek, Gábornak és Mihálynak, és mindkét ágon való örököseinek és utódainak kegyelmesen adni és adományozni rendeltük, hozzájárulván és megfontolt elhatározással megengedvén, hogy ők ezentúl minden jövendő és örök időkig ezt a címert vagyis nemesi jelvényt Erdélyi Fejedelemségünk és Magyarországunk és alája rendelt részek más nemeseinek módjára azokkal a jogokkal és előjogokkal, engedményekkel, szabadságokkal és mentességekkel, melyekkel azok, akár természetnél, akár ősi szokásnál fogva éltek és örvendtek, örvendve használják mindenütt, ütközetben, csatákban, viadalokban, tornákon, párbajokban és bármiféle más katonai és nemesi gyakorlatokon, nemkülönben pecséteken, lepleken, kárpitokon, szőnyegeken, gyűrűkön, zászlókon, pajzsokon, sátrakon, házakon, általában pedig bármiféle dolgon és tárgyon, mivel igaz és tiszta nemesség címén őket és mindkét nemű örököseiket, minden más állapotú, helyzetű és kitűnőségű emberekkel feldíszítettnek, mondani és neveztetni, tartani és becsültetni akarjuk és parancsoljuk: hordhassák, viselhessék, azokkal élhessenek, használhassák és örvendhessenek minkét nemű örököseik és utódaik is. Adjuk és engedjük levelünk erejével, melynek emlékezetére a Mi nagyobb udvari pecsétünkkel erősítjük meg bizonyító levelünket. Adatott a Mi Bécs városunkban, Ausztriában május 15-én az Úrnak 1744. évében, országlásunk negyedik évében.
Mária Terézia
Gróf rátóthi Gyulafy László
Kozma József
