Tíz évvel ezelőtt azt mondta (ígérte), hogy a mandátuma alatt át fogja nevelni Romániát művelt országgá. Errefel én is rá szavaztam, hogy a hátralevő életemben tapasztaljam meg ezt az evolúciót. Ami az első öt évben sajnos nem jött össze, de hát az Isten is hat nap alatt teremtette meg a világot. Ezért a második alkalommal is Iohannisra szavaztam, hátha a megkezdett művét be tudja fejezni. Na, de nem mind arany, ami fénylik, ezúttal sem sikerült megvalósítani az ígéreteket, sőt, a puska visszafelé sült el, őt nevelték úgy meg, hogy hátrafelé haladtunk az időben.

De eljött az idő, amikor Iohannis szép napjai és évei is lejártak, mi pedig – az istenadta nép – megtapasztaltuk, hogy államelnököt választani bizony nem könnyű és nem is egyszerű. Romániában az elnököt közvetlenül a nép választja meg, nem a parlament, mint például Magyarországon. A jelölteknek meg kell(ene) felelniük bizonyos feltételeknek: kell(ene) legyen tartásuk, tudásuk, szeretniük kell(ene) az országot és a lakosságot, ez szavatolná ugyanis, hogy a közjóért dolgoznak. Az nem kötelező, hogy jogász, tanár, magas rangú tiszt, akadémikus legyen az illető – lehet huszár, focicsapat-tulajdonos, pártvezér, hajóskapitány, bárki, aki 200 ezer támogató aláírást össze tud gyűjteni.

Volt is bőven jelentkező a 2024-es elnökválasztáson, és mindenki kapott szavazatokat, ki többet, ki kevesebbet. És láss csodát, az első fordulót a szinte ismeretlen Călin Georgescu, a jó családból származó lovász nyerte meg, de nem eléggé, ezért rájátszást (második fordulót) is kellett volna tartani. Hogy ezt az eredményt miképpen sikerült elérni, azt az illetékesek voksolás után szimatolták ki, és talán meg is találták rá a magyarázatot, így hát a mindenható alkotmánybíróság megsemmisítette az első fordulót, és kimondta, hogy új választást kell kiírni. Na, de mi lesz most? Az országot képviselni kell a világban a régi és az új elnök között is. Iohannis még húzta egy ideig, de aztán lemondott, és jött egy nagyváradi messiás, Ilie Bolojan. Talán jó is így.

Georgescu hívei azonban nem nyugodtak meg. Rögtön az elnökválasztás után lázadozni kezdtek, főleg Bukarestben. Hogy kik ezek a zendülők, honnan jöttek, és miért ragaszkodnak olyan nagyon Georgescuhoz, azt az én szürkeállományom nem bírja felfogni. Na de az új választás új jelölteket jelent, és vannak is szép számban pályázók, köztük régebbi csillagok is, mint Victor Ponta és Crin Antonescu, de Călin Georgescu is nekifutott újra, ezúttal még nagyobb hátszéllel. A hatóságok azonban éberebbek voltak, ezúttal már a jelentkezését is visszadobták, aminek az lett a következménye, hogy elszakadt a pokol kerítése: a nép morajlott, zúgott, tört-zúzott, ütött-vert, autót rongált meg, kirakatokat dobott be, fákat gyújtott meg; a verekedés akkor kezdődött, amikor a koma (a zsandár) visszaütött, mert kővel dobálták. Én meg csak állok és bámulom az eseményeket, amelyekhez hasonlók régen fordultak elő a bácsválasztáson. Úgy látom, nem sikerült a népet átnevelni, ha így lehet megnyilvánulni a XXI. században. Na, ez tényleg Iohannis hibája!

N. Kányádi Mihály,
Szentivánlaborfalva

Ui. Ló döglik, hám ürül! Georgescu helyett rögtön jelöltette magát George Simion, mert hát ilyen téren van utánpótlás. Éljen az eredeti román demokrácia!