Az autonómia magyar gondolat — indította előadását Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke a kovásznai Fábián Ernő Népfőiskolán. Izsák szerint a Gazda József házigazda által idézett történelmi példák sora igazolja, hogy a népek önrendelkezésének gondolata, sőt, gyakorlata, amelyet divatos szóval autonómiának hívunk, a magyar történelem szerves része.
A skót törvényhozás is néhány évvel ezelőtt azzal kezdte működését, hogy kijelentette, a kétszáz évvel korábban megszüntetett intézmény jogutódja, ezért nekünk sem kell ódzkodnunk a történelmi hivatkozásoktól — érvelt az előadó, aki a Kárpát-medencei magyarság számára a szabadság intézményének nevezte az autonómiát.
A keret adott, ám milyen esélyünk van ma az autonómia elérésére? — tett fel a kérdést Izsák, aki úgy látja, az első csatákat a magunk soraiban kell megvívnunk. Elsősorban azt kell elérni, hogy az autonómia gondolata a politika, általában a közélet központi témája legyen, és ebben az öt éve alakult SZNT-nek sikerült eredményeket elérnie. A nemzetközi kötelezettségvállalások betartatása terén azonban a hazai magyarság politikai szervezete kormányba lépésekor lemondott a rendelkezésre álló eszközök használatáról, ezt maga Markó Béla szövetségi elnök ismerte el — összegezett Izsák Balázs, aki szerint összefogást, egységet csakis az értékek mentén lehet megvalósítani. A székelyföldi önkormányzatok szerepe ebben a folyamatban rendkívüli módon felértékelődött, hiszen a 130 választott köztestület szerveződései például már most meg tudják teremteni a törvény által is garantált leendő autonómia alapintézményeit. A népszavazások sora és bírósági sorsa pedig azzal szembesíthet mindenkit, hogy Romániában a bíróságok politikai döntéseket hoznak. Az előadó ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy milyen lehetőségeket biztosít, de ha nem fordítunk kellő figyelmet rá, milyen veszélyeket rejthet számunkra Románia készülő közigazgatási reformja.
