A helyi építészeti értékek, az udvarházak egykori és mai arcát bemutató rendezvénnyel indult útjára a Varázslatos Bikfalva című sorozat, amelynek legfőbb célja a helybeliek bevonása a településen megkezdődött értékmegőrző programokba. A kisebb-nagyobb, közös vonásokat és egyedi jellegzetességeket is hordozó kúriák a hajdani Nagy-Magyarország egész területéről itt találhatók a legnagyobb sűrűségben, noha némelyik igencsak romosan, vagy ellenkezőleg, felismerhetetlenné korszerűsített alakban. Ám vannak igényes, szép felújítások is, ezek példáját érdemes követni, már csak azért is, mert a lelkes fiatal szakembernek minden érdekelt intézményt megmozgatva — a Magyar Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól a helyi és megyei önkormányzatokon át a civil szervezetekig, sőt, egy angol alapítványig is — sikerült némi pénzt szerezni a legjelentősebb értékek megmentésére (a Simon-kúria 1797-ben épült barokk kapuzatának helyreállítására, több udvarház és kőkert állagmegóvására, XVIII. századi homlokzatfestmények feltárására), és van remény arra, hogy az évek során minden régi portára jut támogatás. Ez pedig nemcsak rendezett településképet jelent, hanem gazdasági hasznot is, a megbecsült környezet sok látogatót, fellendülést, pezsgést hozhat, ahogy erre már van példa Magyarországon, sőt, Erdélyben is: az aranyosszéki Torockó ma már Europa Nostra-díjjal is büszkélkedhet, és idegenforgalma szép megélhetést jelent lakóinak. Az épületek gondos tatarozása azonban nem minden, hívta fel a figyelmet az előadó: a tágas kertek, kőkerítések, csűrök, kapulábak, kovácsoltvas kilincsek, faragott tornácok, zsindelyes tetők, festett és stukkódíszek, a füves mellékutcákon legelésző szárnyasok, régi műhelyek, szerszámok együttesen adják azt a hangulatot, amely minden ide érkezőt megfoghat, és itthon marasztalhatja a kivándorlást fontolgató fiatalokat.