Húsz nappal az elnökválasztás előtt a jelöltek és a pártok azon ügyködnek, hogy miként húzzanak át még pár százaléknyi szavazót a maguk oldalára másoktól, és látszólag nemigen törődnek azzal, hogy a bizonytalanok aránya még mindig magasabb, mint az első forduló második helyére pályázók közötti különbség.
Talán, mert minden esélyesnek tekintett trónkövetelő a „rendszer” ellen kampányol – még a kormánykoalíció hivatalos jelöltje, Crin Antonescu is –, bár egyikük sem független a jelenlegi politikai berendezkedéstől; abban is hasonlítanak, hogy fél szemükkel a Călin Georgescu elárvult táborára kacsingatnak. A kizárásáig folyton körülötte sertepertélő George Simion ázsiója ugyan pillanatnyilag elég magas, rendíthetetlenül ő az első forduló biztos befutója, sőt, olyan felmérés is van, amely szerint Nicușor Dan ellenében megnyerné a másodikat is, azaz ő lenne a villámgyorsan feledésbe merült Klaus Iohannis utódja a Cotroceni-palotában, de május 4-ig még változhat a megítélése. Hiszen eddig csupa drámai fordulatból állt az esedékes elnökválasztás, attól kezdve, hogy 2024. november 24-én teljesen váratlanul – egyetlen közvélemény-kutató által sem jelzett eredménnyel – két esélytelennek látszó pályázó került be a második fordulóba: egy sötét hátterű álmegváltó és egy kis párt lesajnált elnöke. Aztán mégsem közöttük kellett választani, mert példátlan módon érvénytelenítették az egész voksolási folyamatot.
Elölről kellett – volna! – kezdeni az egészet, ám bárhogy fogadkoztak a „proeurópai” politikusok, hogy megértették a leckét, nem tudtak igazán hiteles új jelöltekkel előrukkolni. Az utóbbi 10–15 évben ugyanis olyan lefelé menő spirálba kerültek a román pártok, hogy egyiknek sincs egy valódi vezéregyénisége. A liberálisok még reménykednek Ilie Bolojan ügyvivő államfőben, bár neki is megvan a maga ellenzéke – épp azok között, akik lezüllesztették a pártot –, a szociáldemokratáknak azonban a 2004-es elnökválasztáson alulmaradt Adrian Năstase volt az utolsó nagyszabású vízióval rendelkező elnökük (Liviu Dragnea „országprojektje” csak az volt, hogy a saját védelmében szabja át a „rendszert”, más nem maradt emlékezetes). Năstase is korrupt volt, később börtönbe is került, de azért jóval magasabb szinten irányított és nyilvánult meg, mint a mai elnökjelöltek, köztük a valamikor általa felkarolt, sokszor vulgáris és elképesztően léha Victor Ponta. Ám sajnos Crin Antonescu, Nicușor Dan és a versenyben maradt Elena Lasconi számára is igen nagynak tűnik az államfői szerep, különösen a mostani, fenekestől felfordult nemzetközi helyzetben, amikor Oroszország, az EU és az Amerikai Egyesült Államok között kell megtartani Romániát a békés fejlődés útján. Erre is kellene gyúrnia annak, aki nyerni akar.
Crin Antonescu a kormánykoalíció jelölje. Matematikailag ő a legesélyesebb. Fotó: Facebook / Crin Antonescu