Az egykori Római Katolikus Főgimnáziumot akkor Gazdasági Iskolának nevezték, ma Nagy Mózes Főgimnázium a neve. Méltán viseli egykori alapítójának nevét. A Gazdasági Iskolában édesapám, Köntzey József szaktanár volt, édesanyám, Köntzey Margit pedig nevelőnő. Így laktunk az iskola szolgálati lakásában.

Azon a vasárnapon kint voltam az udvaron, sok bentlakó diák is ott tartózkodott, vasárnap lévén nem volt tanítás. Fekete füst gomolygott elő az iskola épülete mögül, gyorsan kiderült, hogy a szemben levő épület ég. Az utcán akkor már sok ember volt, a tüzet nézték, jöttek a tűzoltók is. Hazaszaladtam a fényképezőgépemért, mert már volt nekem, s ez nagy dolog volt akkor. Előző évben kaptam a szovjet gyártmányú, ma már legendás Smena 8-at, s javában gyakoroltam, tanultam a fényképezés csínját-bínját. Vörösesbarna bőrtokja volt. Mindent kézzel kellett beállítani rajta, sebességet, távolságot, fényerőt. 24×36-os keskeny film járt bele, s a filmet is kézzel lehetett előrevinni, majd végül visszatekerni. Jól lehetett tanulni vele. Ma is élesen emlékszem rá. Kezemben a fényképezőgéppel felszaladtam az iskola felső emeletére, be egy üres osztályba, amelynek az ablakából jó rálátás volt a tűzre, s gyorsan készítettem néhány felvételt. Csak azután döbbentem rá, hogy mi is történik előttem.

A házban emberek, családok laktak. Gyakran jártunk oda hamarabb játszani, akkortájt padig barátkozni a velünk egykorú gyermekekkel. Vajon mi lett velük? Néztem a tűz pusztítását, segíteni sajnos nem tudtam. A lángok kavarogtak, táncoltak, megállíthatatlanul terjedtek tovább. Vastag, sötét füst takarta az eget, üszkös gerendák maradtak utána.

Az égésről négy felvételt készítettem, majd még egyet, miután eloltották. A felvételekkel takarékoskodni kellett. A 24×36-os filmtekercsre harminchat felvételt lehetett rögzíteni. A filmet pedig magam vásároltam a zsebpénzemből, én hívtam elő, és én is másoltam a képeket. Ezek ma ismeretlen fogalmak. A filmnek megvan az az előnye, hogy meg lehet őrizni, és később is lehet másolni róla.

A felvételek nem jó minőségűek, de dokumentumértékük van, ezért teszem közzé. Tudomásom szerint senki más nem fényképezte az akkori tűzesetet. A tűz eloltása után, talán másnap Bogdán fényképészék dokumentálták a leégett tetőt.

Mostanában meglátogattam a rendházat. Szépen felújították és rendbe tették Magyarország kormányának anyagi segítségével. Ma már semmi nyoma sincs az egykori tűzvésznek. Az épület visszakerült az egyház tulajdonába, ugyanis a kommunista időkben az államosításnak esett áldozatul. Akkor néhány családnak utaltak ki lakrészt, és munkásszállás is volt benne. Ma nemesebb célokat szolgál egyházi tulajdonban, többször írnak róla, és könyvek is megjelentek szép kiadásban.

Köntzey Tamás