Azért is ütött szíven a dolog, mert a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége ezzel a címmel ostromolta éveken keresztül a magyar közéletet és a polgári magyar kormányt. Könyvek, rendezvények sora született meg abból a hevületből, amely a szövetség akkori vezetését és tagságát jellemezte, és amelyet a féltő aggodalom tartott életben. Aggodalom a társadalmunk jövőjéért, a tiszta közéletért és az ezt képviselni rendelt kormányért. Akcióival a KÉSZ javító szándékú görbe tükröt akart tartani az ország, a nemzet és annak vezetői elé, hogy látva lássanak, hallva halljanak, értve értsenek, hogy érzékeljék az idők jeleit, ne szakadjanak el attól a közegtől, amelyből vétettek és amely folyamatosan fenntartja őket. Maga a miniszterelnök is eljött személyesen az egyik ilyen rendezvényre, és átvette a megjelent első kötetet, majd egyik minisztere – aki gigaminisztériumot vezetett – kötelező olvasmánnyá tette államtitkárainak. Ha ma feltesszük a kérdést, hogy mindennek mennyi a mára is ható gyakorlati haszna, akkor gyors és határozott választ nem tudunk adni, de azt ma is valljuk, hogy akkor és ott azt kellett tenni, amit tettünk, és hogy ma is megtennénk ugyanúgy. És bizony – ahogy látjuk, halljuk, érezzük – ma is igen elkelne az egykori tetteink megismétlése.

Nos, hát ezért gyorsult fel a szívdobogásom az említett cikket olvasván, melyből megtudhattuk, hogy az emlegetett érsek kivételes képességű ember volt, aki szinte előre látta korunk szellemi-lelki nyomorát. Ezért idézik mai is műveit. Jó hetven évvel ezelőtt kijelentette már, hogy: „A kereszténység végén vagyunk. Nézzük meg a tüneteket: a család felbomlása, a válás, az abortusz, az erkölcstelenség, az általános becstelenség. Miért van az, hogy olyan kevesen ismerik fel jelenlegi válságunk súlyosságát? Részben azért, mert az emberek nem akarják elhinni, hogy a saját koruk gonosz, részben pedig azért, mert túl sok önváddal járna.” Az emberek látták, hogy Noé az özönvízre készül, de nem hitték el…

Azt hiszem, hamar megegyezhetünk abban, hogy valóban ezt látjuk ma is. Sőt, még rosszabbat. A világ felgyorsult, nem jó irányba megyünk. Sodródunk, s még kevesen próbáljuk megvetni a lábunkat, hogy legalább megálljunk és majd szembe tudjunk fordulni a rosszal.

Sokan nincsenek tisztában az idők jeleivel, mert ehhez gondolkodni kellene. Használni az agyunkat, ne az irányítottan kész vagy mirelit eszmerendszer, áligazság vezérelje gondolatainkat és tetteinket. Hanem a csontvalóság és a józan paraszti ész. Így tán mi, keresztények is reménykedhetnénk, hogy kevesebben vagyunk, de tán harcosabbak. A szeretetben.

Fotó: Pixabay.com