A tavaszonta rám szabaduló Morchella-lázat nem lehet az ágyban kiheverni, mielőbb ki kell menni a szabadba, kucsmagomba után kutatva bejárni a város zöldövezeteit, az Olt lankáját vagy a Pacé (Orotvány) oldalát. Ez a különleges láz ugyanis a kucsmagombaféléket tömörítő, híres Morchellaceae családról kapta nevét. Ezek a titokzatos lények valamikor áprilisban bukkannak fel, azonban május végén már se hírük, se hamvuk.
Cseh kucsmagomba (Verpa bohemica)
Harang alakú süvege elég szerény méretű, alig 2–5 cm magas. A Verpa nemzetségre jellemzően csak a csúcsán, egészen kis felületen kapcsolódik a tönkhöz. Külső oldala hosszirányban erősen ráncos, többnyire sárgásbarna, de öregen lehet sötétebb árnyalatú is. Belső fele sárgásfehér, sima, a termőréteg a süveg rücskös felületén található. Tönkje nyúlánk, a töve felé vastagodó, a kalapnál világosabb, felülete fehéres szemcsékkel borított, belsejét fiatalon vattaszerű bélszövet tölti ki, később teljesen üreges. Húsa a süvegben vékony, viaszszerű, a tönkben vizenyős, puha, nagyon törékeny, nincs jellegzetes íze, szaga. Nedves helyeken, főleg nyárfák alatt jelenik meg, elsőként a kucsmagombák közül, vidékünkön március végén, áprilisban, a hűvösebb Oltfejben azonban van, amikor színre lépése május elejére tolódik.
A vidék leggyakoribb kucsmagombája, ennek ellenére a városban nagyon ritka, Sepsiszentgyörgyön csak egyetlen adatom van róla. Hosszú éveken keresztül kerestem-kutattam, tavaszonként körbejártam a település rezgő, fehér, fekete és ki tudja, még milyen hibrid nyárfáit. Próbáltam megfejteni, hogy Populus-függősége a fa gyökérzetének vagy lehullott, korhadó leveinek tulajdonítható-e. Hacsak titokban nem tart fel mikorrhizás kapcsolatot, akkor az utóbbi feltételezés a valószínűbb.
Egyik oka, hogy a belvárosban sohasem találtam meg, talán az, hogy itt nyárfalevéllel tarkított avarszőnyeg nem jöhet létre. A másik, hogy tartósan nedves terület is aránylag kevés van. Hogy mégis beszélünk most róla, az annak köszönhető, hogy a város végül kinyújtotta utána az egyik karját – a Vadász utca felső részéről van szó, amely betolakodott az erdő és a Kolcza-gödör északi nyúlványa közé. A mellékelt felvételen látható példányokra itt találtam rá. Árok hűvösében, vegyes fás és bokros növényzet takarásában, de nem is kell mondanom, pár fiatal rezgő nyár (Populus tremula) is fehérlett a közelben!
Frissen (nedvdús húsa hamar romlik!), alapos hőkezelés után fogyasztható. Van, aki ezt tartja a legfinomabb kucsmagombának. Nekem azonban kissé rágósabb textúrájú rokona, az ízletes kucsmagomba (Morchella esculenta) a nagy kedvencem.
Farkas János
