Húsvét a feltámadás, az újjászületés ünnepe, ugyanakkor a tavasz és termékenység ünnepének is tekintjük. Jézus keresztre feszítése utáni feltámadása egy olyan misztérium, mely földi emberként nehezen érthető/hihető. Mégis hatalmas erőt képvisel, hiszen – a hit által – bizonyosságot nyújt, hogy lehetséges a győzelem a halál felett. Ezt mutatja meg Jézus, aki áldozatot hoz minden emberért és megváltja a bűneitől, vagyis megszabadít a bűnöktől. Így vált az újjászületés által az ember szabaddá.

Ki-ki személyes életére vetítve a jézusi példát, önvizsgálatot tarthat: vagyunk-e hajlandóak áldozathozatalra egy jobb cél vagy másik embertársunk javára? Képesek vagyunk-e saját érdekeink elé helyezni a másik támogatását – és ha igen, tesszük-e ezt jó szívvel, csendesen és szeretettel, zokszó nélkül vagy bármilyen haszon elnyerése nélkül? Vagy a kisebb-nagyobb közösségünk javára vállalunk-e erőfeszítéseket, hogy jobbá, értékesebbé növeljük azt?

Tovább folytatva az önreflexiót, a cselekedeteinken túl arra is érdemes rátekinteni, hogy – ha már a megváltás által szabaddá lettünk – mit kezdünk az ebből fakadó felelősséggel. Vizsgáljuk meg, hogy szokásaink, érzéseink, gondolataink milyen irányt szabnak az életünknek. Lehetnek gyengeségeink, hibáink, melyek károsan hatnak ránk vagy másokra, meggátolnak fejlődésünkben. Ezek felismerése, majd elengedése szabadíthat fel olyan béklyók alól, melyek lehúznak, fogva tartanak és nem szolgálják a lélek szárnyalását.

Ilyen módon – önismereti munkával – élhetjük meg az ünnep üzenetét. A testi-lelki megtisztulás és egyensúly elérésével, az újjászületés által teremthetünk egy új(fajta) életet. Ahogyan a természet is megújul és ébredezik, így mi is legyőzhetjük a meddő fagyot/telet vagy halált, termékennyé válva a világ javára. A húsvéti nyúl és tojás szimbólumai legyenek felhívás egy új, virágzóbb, teljesebb és szabad élet megvalósítására.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó