„Nekem ez az ismeretlen a belső táj jelképe, amit sosem térképezünk fel teljesen, de mindig próbálunk megérteni. Itt találkozik a hagyomány, táj, épített örökség, csűr, egyház, barátok, család és egyéni keresés” – fogalmazott a házigazda, majd arról beszélt, hogy számára nem a cél, hanem a körforgás, a kapcsolódás a legfontosabb. Néha megnyugtatja a tudat, hogy nem kell mindent megérteni, elég, ha jelen vagyunk, figyelünk és haladunk az úton, melyről talán nem tudjuk pontosan, hová vezet, de tudjuk, hogy van értelme bejárni. Mert ebben a kezdeményezésben az a legszebb, ahogyan az élet görgeti tovább – fogalmazott Ferenczi Zoltán Sámuel, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek a mostani és korábbi kiállításaik megvalósításában, népszerűsítésében, valamint Péter Alpárnak, hogy „tanított ember és a természet viszonyáról, imádkozóhelyről, formákról, a népi kultúra anyaghasználatáról, lélekről…” Köszöntőjét egy Áprily Lajos-idézettel zárta: „Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj, / ahol kékebb és ragyogóbb a menny. / A lelkedet csűr-szélességre tárd / és kéve-számra szedd a napsugárt.”

Rizmayer Péter képzőművész, a kiállítás kurátora Háromszék egyik legszebb kiállítóterének nevezte a Víz-Csűrt, hangsúlyozva, hogy miközben sok galériából és múzeumból száműzik az élőt, itt a csűr együtt lélegzik a kerttel, természettel, házzal, családdal, Árkos szellemével. Mint kifejtette, Péter Alpár munkásságának középpontjában az alapformák állnak, újra és újra visszatér hozzájuk, kutatja őket. „Ezek a formák – a kör, a négyzet és a háromszög – világunk alapelemei, ősi alakzatok, amelyek az emberi létezés formai alapjai is. Már rég felismerték és használják őket, csak az idők során mindig az változott, hogy ki milyen tudással, jelentéssel, értékkel tölti meg őket” – fogalmazott. Péter Alpár alkotásaiban egyfajta szerzetesi vagy lelkészi attitűdöt fedezett fel, mintha a művész kapcsolatot tartana fenn az égiekkel, kiállított tárgyai által pedig mi is közelebb kerülhetnénk a mindenséghez. Hiszen a művész nem helyettünk, hanem értünk cselekszik, akárcsak a lelki vezetőink – jelentette ki.

Péter Alpár alkotásaiban szeret visszatérni az alapformákhoz

A korábban Budapesten is bemutatott kiállítást Várallyay Réka művészettörténész méltatta, aki elöljáróban a kertről mint ősi toposzról beszélt, hisz az emberiség története a paradicsomi kerthez kötődik, és a tökéletesség létállapotába való visszatérés vágya mindig meghatározta a művészetet (is). A középkor ezt úgy oldotta meg, hogy létrehozta a „zárt kertet”, ahol „angyalok zenéltek a virágok és a fák között, Mária és a kis Jézus által pedig az isteni jelenlét újra élő tapasztalattá vált”. Most egy nyitott kertben vagyunk – mondta, de a közösség körben állásában megvalósul az a fajta spirituális jelenlét, amit Péter Alpár művei is keresnek ezúttal a kör és négyzet használata által. Ezek az ősi formák az antik építészettől a népművészeten át máig folyamatosan jelen vannak a művészetben, és a 20. század művészei nagyon sokat foglalkoztak azzal, hogy miért a kör a teljesség, az isteni jelenlét szimbóluma, vagy miért válik a négyes-négyesség-négyzet a föld és az ember szimbólumává.

Ezekből a szimbólumokból és ezek alkotóelemeiből új konstrukciókat készített a művész a kiállításhoz, melyek azt érzékeltetik, hogy a teljesség hányféle töredezett alakban jelenhet meg az életünkben, hányféleképpen „alkothatjuk újra a teremtést”, hogy valójában mi magunk is a teljesség elemeiből épülünk fel. Ahogyan az ember a függőleges fákból horizontálisan elhelyezett faelemeket alkot, az élet körforgását képezi le, és ugyancsak a teljességet próbálja megalkotni. A művész ezúttal vertikálisan helyezte el a négyzet elemeit, így azokból különleges, antropomorf figurák jöttek létre. A metamorfózis vagy átlényegülés már az antik művészet óta foglalkoztatja az embert, az absztrakció pedig az isteni minőség leképezése – mondta a kiállítás alkotásairól a művészettörténész. Végezetül a kertben kiállított szobrokra és a csűr külső oldalán látható fotókra is felhívta a figyelmet, melyek a szobrok átalakulásának különböző fázisait mutatják be, így tehát a pillanatnyiság és az örökkévalóság együtt van jelen az árkosi csűrgaléria idei első kiállításán.

Péter Alpár végezetül elmondta, hogy az eddigi egyik legjobb tárlatépítő élmény volt számára a kurátorral és a házigazdával való együttműködés, akiktől nemcsak fizikai segítséget kapott az elmúlt napokban, hanem igazi szellemi, alkotói és baráti közösségben készítették elő a kiállítást.

A szokásos kínálmációval, a felnőttek beszélgetésével és a gyermekek hancúrozásával ért véget az idei év első kiállításának megnyitója az árkosi Víz-Csűrben. A kiállítás egy bő hónapig látogatható, mialatt tárlatvezetéseket is tart a művész, melyeket Facebook-eseményekként meghirdetnek majd.