Kovászna megyében a legrangosabb kulturális elismerést, a Háromszék Kultúrájáért Díjat vehette át dr. Pozsony Ferenc tegnap a zabolai Mikes-birtokon megtartott ünnepélyes rendezvényen. A kitüntetést hetvenedik születésnapján adták át a zabolai születésű néprajztudósnak, egyetemi tanárnak, múzeumalapítónak, aki ezt élete legszebb elismerésének tekinti.
Hetven év egy életút
A rendezvényre a Zabola Estate konferenciatermében került sor, az eseményen jelen volt Gyombolai Péter Vince, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja, Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke, Tamás Sándor és Gáj Nándor, a megyei tanács elnöke, illetve alelnöke, Fejér László Ödön szenátor, Fejér Levente zabolai polgármester, más környékbeli elöljárók, Pozsony Ferenc kollégái és barátai, valamint kisebbik lánya, Borbála is. A házigazdákat Roy Chowdhury Mikes Katalin grófnő és fia, Gregor Roy Chowdhury képviselte.
Az egyebgyűlteket Imreh István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ vezetője köszöntötte, a rendezvény nyitányaként a helybeli Kicsi Gyöngyharmat néptáncegyüttes előadását tekinthették meg, ezt követően pedig Fejér Levente, Zabola község polgármestere szólt a jelenlévőkhöz.
„Hetven év nem csak egy szám, hetven év egy életút, amelynek minden napja egy érték, amelyből történetek, találkozások, felfedezések és tanítások sora húzódik. Az Ön életében ez különösen gazdag. Néprajzkutatóként olyan világokat tárt fel, amelyek mások számára biztos feledésbe merültek volna. Kutatásai nyomán régi hagyományok, népszokások, történetek és tárgyak kaptak új életet” – summázta röviden a kitüntetett munkásságát az elöljáró.
Pozsony Ferenc Kelemen Hunorral és Tamás Sándorral. A szerző felvétele
Tudós és intézményalapító
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke kifejtette: Pozsony Ferencet több mint negyven éve ismeri. Ő nem volt húsz-, a tanárember még nem volt harmincéves, amikor Kézdivásárhelyen különböző kulturális eseményeken találkoztak. Azt is felidézte, hogy amikor Pozsony Ferenc 1984-ben megjelent, Álomvíz martján című könyvét kézbe vehette, az a megtiszteltetés érte, hogy a szerző elsőként neki dedikálta, mint versszerető ember figyelmébe ajánlotta. „Pozsony Ferenc azóta hosszú utat járt be. Nemcsak a szó fizikai értelmében, nemcsak a Kárpátok mindkét oldalán, hanem a tudomány világában is. Az egykori általános, majd ipari szakiskola magyar szakos tanára egyetemi adjunktus, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem dékánhelyettese, majd a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. És közben sok néprajzi munkát végzett, sok-sok könyv és más publikáció szerzője, a Kriza János Néprajzi Társaság és a zabolai csángó múzeum alapítója, hogy csak két intézményt említsek, amely a nevéhez kötődik. Ez utóbbira nem csak rendkívül büszke, féltő gonddal őrizte és nagy gonddal bízta a megyére is” – elevenítette fel röviden Pozsony Ferenc tevékenységét az elnök, aki az 1988-ban Svájcban kiadott Csángó strófák című verseskönyvvel is meglepte az ünnepeltet.
Az utána felszólaló Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója kifejtette: Pozsony Ferencet 46 éve ismeri. „Emlékszem, amikor kisdiákként a Kaláka mozgalomban néhai Kiss Lázár tanár úrral jártuk a falvakat, és Incze László kézdivásárhelyi múzeumigazgató és Gazda József tanár úr beajánlotta, hogy ki ne hagyjuk Zabolán Pozsony Ferenc gimnazista néprajzi múzeumát. Nekünk ez akkor tizenegyedikes diákként reveláció volt: hogy létezik az, hogy valaki diákként múzeumot csinál a szülőfalujában? Akkor mondta Kiss Lázár: meglátjátok, ebből a gyermekből nagy ember lesz” – elevenített fel egy személyes történetet, majd azt is sorolta, hogy a későbbiekben Pozsony Ferenc miként segítette munkásságukat, amikor az életútjaik találkoztak.
Transzilván kapuőr
Kelemen Hunor úgy vélekedett: vannak emberek, akik életük során nem keresik a figyelmet, mégis a figyelem megtalálja őket, mert amit létrehoznak, az túlmutat önmagukon. „A munkájukban, a szavaikban, a jelenlétükben ott van valami, amit egy közösség nemcsak felismer, de magáénak tart és megőriz, és ilyen ember Pozsony Ferenc is, aki hetvenéves. Ez önmagában is szép alkalom a köszöntésre, de mi ennél többre gyűltünk össze. A Háromszék Kultúrájáért Díjat mindig azok kapják, akik nemcsak megérdemelték, hanem megértették, hogy miért érdemes tenni. Akik nemcsak kutattak, hanem másokkal is megértették annak jelentőségét. Nemcsak tanítottak, hanem utat mutattak. Miközben a közösségért dolgoztak, nem felejtették el, hogy a kultúra nem egy szép vitrin, hanem eleven, néha zajos, fájdalmas, de mindig reményteli dolog, mert jövő van benne” – hangsúlyozta a politikus, aki hídépítőnek és kapuőrnek nevezte Pozsony Ferencet. „Ez egyszerre jelent védelmet, határt és összeköttetést, múltat és jövőt. Egyfajta belépési pont az óvilágba és kilépési pont más világokba és kultúrákba. Egy igazi transzilván kapuőr, aki nem állja útját a belépőnek, hanem kalauzként köszönti” – mondotta Kelemen Hunor.
Fotó: Facebook / Tamás Sándor. Csulak Zoltán felvétele
Az otthon máig Zabola
Pozsony Ferenc munkásságát dr. Kinda István, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzkutató muzeológusa méltatta, hosszasan sorolva érdemeit, kiemelve, hogy a születésnapjáig 308 tudományos írása jelent meg. „Kedves Feri! Bizonyára emlékszel, hogy napra pontosan húsz évvel ezelőtt fehér kombi Daciáddal szakmai tanulmányúton voltunk. Április 16-án késő délután Klézsére érkeztünk, társaságunkban utazott a magyar néprajztudomány néhány kiváló magyarországi képviselője is. Egy klézsei italmérésben koccintottunk az ötvenedik születésnapodra, akkor mind a kettőnknek néhány árnyalattal sötétebb volt a hajunk. Vicces kedvvel fogadkoztunk, hogy a következő kerek évfordulókat is egymás társaságában, ugyanilyen vidáman fogjuk megülni. (...) Ma, midőn a hetvenedik tavaszodat is megérted, szembesültél a helyzettel: a Háromszék Kultúrájáért Díj átadását és a hetvenedik születésnapodat egybevontuk. (...) Köszönjük áldozatos munkádat, Isten éltessen sokáig” – köszöntötte barátját és kollégáját Kinda István.
A díjat Tamás Sándor nyújtotta át az idei kitüntetettnek. Pozsony Ferenc szemmel láthatóan elérzékenyülve mondott köszönetet az elismerésért, és kijelentette: bár Kolozsváron él, a hazát neki mind a mai napig Zabola jelenti, ide tér haza, mert másként fúj a Nemere, mint a Szamos szele. Elmondta: bár nehéz időszakon van túl, megígéri: a tudományos munkásságát egy kötetben foglalja össze, majd arra kérte a jelen lévő politikusokat, hogy segítsék a zabolai múzeumot azzal is, hogy egy raktárépületet toldanak hozzá.
Az eseményen közreműködött a klézsei Küs Klézse Szárnya, a somoskai hagyományőrző csoport, a pusztinai Szent István Gyermekei imacsoport Nyisztor Tinka vezetésével, és levetítettek egy kisfilmet is, amelyben Pozsony Ferenc mesél életéről, a néprajzhoz való kötődéséről.
