A helyzet tisztázása végett hozzánk jött egy sereg amerikai kongresszusi tag, Trump-párti republikánusok és demokraták is. Úgy látszik, hogy ezek békésen megférnek egy repülőgépen, nem ölik egymást, mint nálunk a különféle pártok képviselői.

A delegáció járt az ideiglenes elnöknél, Ilie Bolojannál, és találkoztak a miniszterelnökkel, Marcel Ciolacuval is, de úgy látszik, a bűnbánásos Canossa-járást a mieink gyakorolták, bocsánatkérően. A találkozók „rendkívül jók, barátságosak voltak”, és az amerikaiak azt szeretnék, ha „folytatódna és erősödne a stratégiai partnerség Románia és Amerika között”. Amerika kérhet mindezekért cserében mindenfélét (ahogy Ukrajnától is kért ezt-azt), mert nekünk is vannak például ásványkincseink. Arannyal biztosan el lehetne intézni a vízumkényszer eltörlését is. A kongresszusi küldöttség megígérte, hogy ügyvédkedik vízumügyben. (A végén ezzel is úgy járunk, mint a schengeni övezethez való csatlakozással, amit minden uniós vezető erősen támogatott, mégis csak nagy sokára sikerült.) A delegáció vezetője, Vern Buchanan boldog (akárcsak mi), és szeretné, ha magasabb szintre emelkedne a partnerségi kapcsolat. (De egyes televíziók és szakértők még nem tértek meg, erősen bírálják Amerika békepolitikáját, pedig aki megtér, üdvözül.)

Az ideiglenes elnök, Ilie Bolojan arról biztosította a küldöttséget, hogy Románia „megtanulta a szükséges leckéket”, és az állam intézményei elkötelezték magukat, hogy biztosítsák a választások korrektségét és átláthatóságát a demokratikus standardoknak megfelelően. (Legfennebb, ha a nép nem jól választ, megsemmisítik a választást.) Románia kooperációja az Egyesült Államokkal lényeges és hatékony az elrettentésben. (Azt nem lehet tudni pontosan, hogy ki is az ellenség, mert Trump mintha barátkozna Putyinnal, aki szerinte hibás ugyan az ukrajnai háború miatt, de ugyanakkor a volt elnök, Joe Biden és Zelenszkij is az.)

A miniszterelnök Marcel Ciolacu is találkozott a kongresszusi delegációval, és megmondta: Románia a legközelebbi, aktív és megbízható szövetségese az Egyesült Államoknak a Fekete-tenger térségében. „2025-re a nemzeti össztermékből (GDP-ből) 2 százalékot terveztünk a hadseregnek, és lehetséges, ezt bővítjük 2,5-re, hogy felszereljük.” (Nem tudom, miért nem ígérte meg az 5 százalékot, amit Trump kér, mert hát nem olyan szegény,
hogy ígérni ne tudna. Aztán két hónap múlva, ha már nem lesz miniszterelnök, a kutya sem tudja ezt tőle számon kérni.)

Ezek után hátha az Egyesült Államok is szeretni kezd minket is, mint Európát. Mikor az amerikai alelnök, J. D. Vance Grönlandon járt (szétnézni Amerika jövendő tagállamában?), és adott egy interjút, már azt mondta, hogy szereti Európát. És azt is: „nem jó, hogy Európa vazallusa legyen az Egyesült Államoknak”. Szereti az európai népet. (Miért nem az európai népeket?) Aztán megnyugtatta azokat is, akik abszurd módon azt sugallják, mintha Trumpék valami módon az oroszok oldalán volnának, mivel Zelenszkij azt mondta, hogy Vance „egyféleképpen” mentegetné Oroszországot a hazája elleni intervenció tekintetében.

Azon csodálkozom, hogy mivel Európa védelme az Egyesült Államoktól függ, Trump miért nem vetette fel azt, hogy felvenné Európát tokostól-vonóstól az Egyesült Államok 51. tagállamának (ha Kanada nem akar az lenni), mert Európa nem is olyan nagy. Az baj, hogy nem lehet tudni, mekkorát lenne hajlandó átvenni, mert elméletileg Európa az Ural-hegységig tart. (Ezt megegyezhetné Putyinnal.) Hivatalos nyelv az amerikai–angol lenne, Európában nem lennének határok, és így viták sem a különféle nemzetek, nemzetiségek között. És vámok sem kellenének!

Fotó: presidency.ro