Mind több erőszakos bűncselekményről és fiatalkorú bűnelkövetőről lehet hallani. Nyugtalanítóan hat a társadalomra a gyermekkorúak elleni szexuális zaklatások és a fiatalkorúak veszélyeztetéséről szóló esetek híre. E bűncselekmények mélyebb okairól dr. Facsarné Werner Mária klinikai szakpszichológus, szexológus, igazságügyi szakértő beszél.
— Hogyan ítéli meg a társadalom pszichológiai állapotát?
— A kérdés óriási kört foglal magában, ezért csak egy kis szeletére igyekszem válaszolni. Egyik kolléganőm évekkel ezelőtt úgy fogalmazott, hogy a társadalomban egyre inkább fellelhetők az anómia jelei, amit én akkor némi megrökönyödéssel fogadtam.
— Tehát arra célzott, hogy mind többen vélik úgy: óhajtott életminőségük eléréséhez semmibe kell venniük a társadalmi normákat.
— Az utóbbi időben végzett pszichológiai vizsgálataim viszont azt mutatják, hogy az emberek konfliktuskezelési stratégiája rengeteg kérdőjelt hordoz magában. Bizonyos pótcselekvéseket végzünk, képtelenek vagyunk a kompromisszumok vállalására, helyette támadunk, és agresszívvé válunk. Ez a folyamat elmehet a másik bántalmazásáig, ami bűncselekmény elkövetéséig is vezethet.
— Mit kell tennie annak, aki nem szeretne idáig jutni?
— Ha képes vagyok arra, hogy felismerjem a rossz cselekedetemet, és kívülről belenézzek önmagamba, akkor már feljebb állok a létra fokán, mint az, aki csak teszi a dolgát. Ezt a képességet az emberek egyrészt otthonról hozzák, de személyiségfejlesztéssel, ha kell, ilyen irányú tréningekkel továbbfejleszthető megfelelő belső indíttatás esetén. Tehát mindenekelőtt törekedni kell a belső harmóniára, ami manapság eszünkbe sem jut. Ez vezethet a változtatás útjára.
— Egyre fiatalabbak a bűnelkövetők, s vannak közöttük, akiket élet elleni, sokszor különös kegyetlenséggel elkövetett bűncselekmény terhel.
— Szomorúan mondom, hogy ezt a sodrást megállítani nem lehet, nagy valószínűséggel egyre brutálisabb cselekményekkel szembesülhetünk. Ter-jed a szemlélet, hogy élj a mának, most és itt. Ha két kiskorú vagy fiatalkorú összekerül, erősebbnek érzik magukat. A hétköznapi lődörgés és semmittevés, ami őket jellemzi, nem okoz nekik különösebb örömet. A bennük felgyülemlett agressziót akár egy ismeretlenen is levezetik, és még esetleg az áldozat értékeire is szert tehetnek. Akkor kezdik jól érezni magukat, amikor emelkedik az adrenalinszintjük, nő a pulzusszámuk, vagy más fiziológiás folyamatok indulnak meg bennük. Ezekben a helyzetekben kevésbé működik lelkiismeret, nem éreznek bűntudatot. Az ilyen cselekményeket elkövetők esetében nagyon gyakran fölvetődik a családi háttér szerepe, ahol felnőnek. Ezen túlmenően a különböző médiákban ömlesztve találják azokat a tippeket, hogyan csináljanak valami jó balhét, és átéljék az ,,,én vagyok a hatalom fölötted!" érzést. A hatalom pedig torzítja a személyiséget. (MTI-Press)
