Szerző Péter ilyen egyszerűen fogalmazza meg, mi és miért foglalkoztatja, hogy érzi magát sokszoros díjazottként, akire nem csak szülei és tanárai büszkék, nem csak osztályában példakép és jó barát, hanem elmúlt hatévi teljesítménye szinte egyedülálló az erdélyi magyar diákok körében is. Országos és nemzetközi tantárgyversenyek sokszoros díjazottja, az országos fizikaválogatott tagja, már két rendben is elnyerte annak jogát, hogy felvételi nélkül tanuljon tovább a hazai reál szakos állami egyetemek bármelyikén. A Székely Mikó Kollégium végzős tanulója júniusban búcsúzik iskolájától, életében új fejezet kezdődik, minden erejével azon van, hogy kutatófizikus legyen.

— Mesélj a kezdetekről, a fizikával való találkozásról.

— Talán hetedik osztályban kezdődött azzal, amikor tapasztalatlanul elmentem az országos fizikaversenyre, és meglepetésemre harmadik díjat nyertem. Máig nem tudom, ez nekem hogy sikerült, de az akkor impulzust adott a folytatáshoz. Bartha Erzsébet volt a fizikatanárnőm, ma is ő irányít, bár leginkább egyedül dolgozom. Nyolcadik elején ennek az eredménynek az alapján hívtak meg a három tantárgyas, fizika, kémia, biológia indonéziai versenyre, itt bronzérmet szereztem. Majd IX. osztályban részt vettem a második indonéziai verseny felkészítőjén, és a tanulmányi versenyen ugyanazt az eredményt értem el, mint egy évvel korábban, tehát javulás nem volt, nem fejlődtem eleget, és ez látszott azon is, hogy az országos fizikaolimpián sem értem el helyezést, sőt, elég hátul végeztem. Tizedik osztályban országos második lettem fizikából, akkor próbálkoztam először a húszas keret előválogatóján, de nem ment. Tizenegyedik osztályban ősszel és télen nagyon sokat dolgoztam, és be is jutottam a válogatottba, de a nemzetközi fizikaversenyre már nem mehettem, mert nem kerültem be az első öt közé, részt vehettem viszont egy olaszországi nemzetközi fizikaversenyen. Idén országos második díjat kaptam, és másodikként jutottam a húszas válogatottba, óriási meglepetés volt, most pedig cél az ötös csoport és a júliusi nemzetközi fizikavereny Mexikóban.

Ha valamit megértek, azt nem felejtem el

— Milyen módszerrel tanulsz? Honnan tudod, hogy az adott tananyagon kívül még mit kell megtanulni, milyen ismeretekre lehet szükség azon kívül is?

— A versenyben az a szép, hogy amikor felkészülés van, akkor az adott tananyagot kell megtanulni. De a versenyanyagon túl is szeretek utánaolvasni, attól elvonatkoztatni. Az utóbbi időben már nem tudok úgy tanulni, ahogy az iskolában elvárják. Gyakran a versenytársaimtól is átveszek módszereket. És általában a hibákból tanulok, például, ha egy pontszám nem úgy jön ki, ahogy én szeretném, vagy az előbbi év eredményéből ítélem meg, hogy hol vannak még hiányosságok, minek kell még utánanézni. Aztán néha előfordul, hogy nekifogok egy feladat megoldásának, és kiderül, jóval többről van szó, akkor előkerülnek más könyvek is, amelyeket az utóbbi időben sikerült beszereznem, és nem csak arra valók, hogy üljünk le, és vágjuk a fát. Végül elkezdek olvasni.

— Mennyi marad meg az olvasásból és mennyi a tanulásból?

— Igazából a gyakorlás a fontos számomra, tehát nem úgy tanulok, mint az iskolában, hogy itt van egy anyag, és többszöri olvasás, ismétlés után megtanuljuk. Számomra az olvasás inkább a megértést szolgálja. Tehát nem információkat halmozok fel, amiket aztán visszamondok, mint egy leckét, hanem ha egyszer megértettem az anyagot, nem felejtem el.

— Két, vegyes kategóriájú nemzetközi versenyen a fizika mellett kémiából és biológiából is bizonyítanod kellett. Ezeket a tárgyakat is szívesen tanultad?

— Igazából ezeket nem tanultam volna, de versenyhelyzet volt, és célul tűztem ki, hogy a másik két tárgyból is becsületesen felkészülök. Egyébként nem fogtam volna neki biológiázni, kémiázni.

Az egyszerű dolgok érdekelnek

— A fizika melyik tartománya áll hozzád a legközelebb?

— Annyira összefüggnek a dolgok, és még nem tudom, mi felelne meg nekem a legjobban a jövőben, úgyhogy inkább nem mondok erről véleményt. És azért sem tudok még dönteni, mert a nemzetközi versenyeken egyformán tudni kell mindent, így nem tehetek különbséget én sem. Az egyszerűbb dolgok, mint a mechanika, elektromágnesesség jobban érdekelnek, valószínű azért, mert a bonyolultabbakat úgy tanultuk, hogy azokat igazán nem érezzük, nem állnak közel az életünkhöz.

— Érdekel-e, hogy a fizikai törvényszerűségeket a gyakorlatban, a való életben is vizsgáld, vagy inkább a feladatokra koncentrálsz?

— Be kell vallanom, hogy kevés a kísérleti tapasztalatom. Lehet, hogy nincs elég kreativitásom ehhez, egyszóval nem foglalkozom ezzel annyit, mint amennyit kellene. Az egyetemi élettől várom, hogy ezt bepótoljam.

— Mit gondolsz, miért kevés a tiédhez hasonló kiemelkedő teljesítmény?

— Talán nem is lehetnének túl sokan ennyire eredményesek, mert túl sok lemondással jár. De ezt döntse el mindenki magában. Én jól érzem magam a bőrömben, de valószínű az is jól érzi magát, aki táncol, színházba jár, tehát azokban a dolgokban vesz részt, amikből én kimaradtam. Időm lett volna egyébre is, de én ezt szeretem. Nem arról van szó, hogy bizonyos szabályszerűségekhez kötöm az életem, mert ezt igazán csak akkor teszem, amikor fizikával foglalkozom, egyébként a hétköznapokban nem lesem, hogyan működnek a fizikai szabályszerűségek.

— Bizonyosan érzed néha, hogy zseninek tekintenek, talán egy kicsit a hátad mögött összesúgnak, hol jó szándékkal, csodálattal, hol egy kicsit különcnek tartva téged. Zavar-e ez téged?

— Van ilyen, de nem zavar. Az igaz, hogy a társasági élet tekintetében nem vagyok a helyzet magaslatán, a sarokba sem húzódom vissza, de ha valamilyen előítélet e tekintetben van, az jogos. Nem érzem negatívnak, inkább csak annyit látok benne, hogy az életformámat nem értik, vagyis, hogy verseny előtt egyhuzamban öt órát foglalkozom a felkészüléssel, ami nagyon megerőltető.

A magyar diáknak jól kell tudnia románul

— Mivel erősíted ezt a teherbírást?

— Talán az a legfontosabb, hogy egész évben tanulok, és amikor közeledik a verseny, akkor még ráhúzok. Nem szeretem, hogy egyszerre nagyon megerőltető legyen. Ha pedig elfáradok, akkor ugyanúgy kapcsolódom ki, mint bárki más. Kerékpározok, asztaliteniszezek, filmet nézek, elmegyek a barátokkal.

— Sokat hiányzol az iskolából. Gyakoriak a versenyek, vagy a felkészülés miatt van szükséged erre az időre?

— Főleg a felkészülés miatt. Ha elmegyek iskolába, azzal eltelik a fél nap, és akkor már nem tudok délután olyan hatásfokkal tanulni. A versenyek szempontjából fontos időszakokban nem járok iskolába, olyankor reggel, amikor az osztálytársaim kezdik az órákat, én is kezdek otthon tanulni.

— Magyar diákjaink közül nagyon ritkán jut be valaki országos válogatottba. Mi az a többlet, amit tudni kell ehhez, hisz az országos tantárgyversenyeken vannak szép eredményeik a magyar diákoknak is?

— A matematika, informatika és fizika válogatóversenyen általában azok a diákok vehetnek részt, akik az országos olimpián legalább dicséretet kaptak, de ez a verseny más jellegű, mint az olimpia. Az idén a válogatóverseny nagyon nehéz volt. Az már az a szint, ahol az ember nem szaladgál a feladatok magyar fordításáért, ott minden román nyelven van. Sokszor egy magyar diák számára a feladat megértése gondot jelent.

— Te miként érted el, hogy románul olyan szinten értsed és tudjad a fizikát, hogy ez ne jelentsen gondot?

— Igazából a IX. osztályban tanultam meg jól románul, amikor az indonéziai verseny előtt kéthetes felkészítőtáborban voltam egyedüli magyarként, és ott a tanár nem állt meg azért magyarázat közben, hogy megkérdezze, érti-e mindenki. Ezt nem is lehetne, nagy időveszteség lenne, ott a szakmai tudás tekintetében úgy kell viselkedni, mintha az ember román lenne. Nem éreztem magam hátrányban, és ezen nem is szabad gondolkodni.

Kutatni szeretnék

— Közeledik az érettségi, abból kell vizsgáznod, amit az iskolában tanítanak. Van-e időd a felkészülésre?

— Az érettségire most nem tanulok, nem számítanak a jegyek a továbbjutásomhoz. Itthon, az országban nem kell felvételiznem, mind a tavalyi, mind az idei országos eredményeim alapján beírnak az egyetemre, ellenben felvételiztem külföldi egyetemekre is, eredmény még nincs. Megpróbáltam az Amerikai Egyesült Államokban és Németországban. Amerikában majdnem minden egyetem ugyanazt a néhány standard vizsgát kéri, ezeket én letettem. Úgy állítják össze a vizsgákat, hogy nem tudást, hanem képességeket mérnek fel. Ez többek között abból áll, hogy szoros időkorlátok között kell nagy mennyiségű feladatot megoldani, természetesen angol nyelven, ez nem igényel előzetes tantárgyi tudást, csupán jó feladatmegoldó képességekre van szükség, és persze van matematika, de ez a romániai diák számára nagyon egyszerű, ezenkívül nyelvvizsga és egyéb. Én letettem a fizikavizsgát is, az, a matematikához hasonlóan, nagyon könnyű volt.

— Miért szeretnél külföldön tanulni?

— A kutatófizikában nem lehet összehasonlítani az itthoni lehetőségeket az amerikaiakkal. Én pedig ezt szeretném, a kutatás érdekel.

— Szüleid mindketten pedagógusok. Miben tudtak a legtöbbet segíteni?

— Úgy gondolom, ezt nem kell részletezni, de óriási segítség, amikor az ember fáradt, és ilyenkor jól fog egy beszélgetés. Ezt mindig megkaptam.