A Háromszék március 5-i számában Ütő Gusztáv mondja el Sepsiszentgyörgy alakulásáról, alakításáról a véleményét (Milyen lesz Sepsiszentgyörgy?), s eközben szó kerül a központban lévő Szent György-szoborról is. Szerinte — s ezzel egyetért — a művész látogatói mindközönségesen ,,förmedvény"-nek minősítik a szobrot. Jómagam teljes mértékben egyetértek mind a városunk vendégei részéről elhangzott, mind Ütő Gusztáv (és még számtalan sepsiszentgyörgyi polgár) véleményével.
De tekintsünk vissza időben, hiszen az ember kurta emlékezete hajlamos ,,ad acta" tenni egykori véleményütköztetések viharait, amikor is az egyik vélemény került ki ,,győztesen".
A szobor megrendelését, felállítását megelőzte a pályázó művészek alkotásainak bemutatása gipszmodelleken. Nagyon helyesen szavazni lehetett a mintegy tíz (?), a könyvesbolt kirakatában kiállított makettre. Igen sok szavazat jelezte, érdekli városunk polgárait az, hogy milyen szobor ad ,,névjegyet" településünknek és nevének. Már nem tudom, kit kedvelt a közvélemény — egy klasszikus felfogású és nem ,,emeletes" szobor tetszett leginkább a többségnek —, de az biztos, hogy a jelenleg ,,díszlő" szobor jócskán lemaradt. És mégis ez lett a nyertes!? Hogyan? Akkor miért kellett a közvélemény-kutatás? Soha meg nem válaszolt kérdések.
Akkoriban városi tanácstag voltam. Szavaztunk az előterjesztett és a tanács meghatározó tagjai (?) által javasolt szoborra, amely többünk meglepetésére nem a közvélemény-nyertes volt. Öten, akik ellene szavaztunk — és mennyire előrelátóak voltunk! —, kértük név szerint jegyzőkönyvbe venni az ellene szavazók neveit, köztük az enyémet is. Ütő Gusztáv ,,politikusi" és nem művészi döntést sejtet. Én egyebet sejtek, ugyanis a döntésnek az égvilágon semmi köze nem volt a politikumhoz! Az tény, hogy a ,,zárt tanácskozás" (ki volt benne, megtudható) döntött. Jó lenne legalább az öt ellenszavazó miatt — maradisággal ,,tüntettek ki" — megírni az ügy hiteles történetét.
