Franciaország a NATO alapító tagjai között volt 1949-ben, ám 1966-ban De Gaulle tábornok kivonta országát a szövetség katonai integrált parancsnokságából. Párizs tagja maradt a szervezetnek, és katonai akcióban is részt vett. Sarkozy utalt arra, hogy Franciaország fokozatosan, de a közvélemény számára nem mindig egyértelmű módon közeledett vissza a katonai szövetséghez. Lezárva ezt a hosszú folyamatot, Franciaország erősebb és befolyásosabb lesz. Miért? Mert a hiányzóknak soha nincs igazuk, mert Franciaországnak ott kell lennie, ahol a döntések és a szabályok születnek, mintsem kint várnia, hogy azokról tájékoztassák ― indokolta a lépést a francia elnök katonai vezetők és nemzetközi szakértők előtt. Sarkozy ugyanakkor jelezte: a francia nukleáris elrettentés politikája a NATO katonai parancsnokságától független marad, azaz Franciaország megőrzi a nemzeti ellenőrzést nukleáris hadereje felett. Aki azt állítja, hogy függetlenségünk megkérdőjeleződik, az megtéveszti a franciákat ― utalt az elnök a döntést kritizáló, elsősorban belpolitikai elemzésekre. Hazugságnak minősítette azokat az ellenzéki vádakat, amelyek szerint az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének teljes jogú tagsága az Egyesült Államok mögé való felsorakozást és De Gaulle elveinek megtagadását jelentené. A francia elnök arra is rámutatott, hogy a döntéssel az európai védelempolitika is új lendületet kaphat. Az Európai Unió katonai kapacitásának fejlesztésére vonatkozó francia javaslatot ugyanis sokáig ellenérzéssel fogadták az Európai Unióban és az Egyesült Államokban is, éppen Párizs NATO-n belüli különálló helyzete miatt.

Franciaország ünnepélyes és szimbolikus visszatérésére a katonai parancsnokságba hivatalosan a NATO április 3―4-én tartandó csúcstalálkozóján kerül sor, amelyet a franciaországi Strasbourgban és az azzal határos németországi Kehlben, az észak-atlanti szervezet megalakításának 60. évfordulóján tartanak, Barack Obama amerikai elnök jelenlétében.