Kérem, tekintsenek el néhány képzavartól, de szemléletesebb kifejezést nem találok: Dávid Ibolya meglovagolta Bokros Lajost. Előbb az MDF ,,színeiben" — milyenek is ezek a színek? — az Európai Parlamentbe óhajtotta több társával együtt belovagoltatni, de közben — tavaszi időszakban szédületes fordulatokra képes az időjárás — eszébe jutott, hogy megfontolandók azok az észrevételek, amelyek szerint mi értelme van a gazdasági zseni Brüsszelbe delegálásának, amikor, ahol s ahogyan a gazdasági életet újabb csomagokkal Magyarországon kell rendbe rakni?
Az ötlet remek, hisz számítani lehetett arra, hogy a maga mellé képzelt ellenzéki partnerek, akikkel természetesen előzőleg nem egyeztetett az ügyben, szóval, ezek az abcúgoló csapattársak berzenkedni kezdenek a szenzációs ötlet kivitelezése ellen, s abba a csapdába esnek, hogy Gyurcsány Ferenc mégsem az a nyúl, akit Bokrostól — nagy a párt, sok a híve — lehessen kilőni, s eme ésszerűség vonalán haladva továbbra is a helyén tartják a megbokrosodott miniszterelnököt.
D. I. ily módon, immár nem is tudjuk, hányadszor mentőövet dob a szívzavarokkal küszködő úszónak, hogy az Őszödtől dobbantva újra megúszhassa a Balatont.
Számomra talány ugyan, hogy Bokros Lajos professzor, aki Európában már annyi gazdaságot helyben hagyott — köztük a magyart is —, miért is vállalta az utóbbi években Caligula alteregójaként viselkedő Nagyasszony lovának, az Incitatónak a szerepét?
A Caligula és a lova története régi keletű, annyira az, hogy vannak, akik magát a történetet is kétségbe vonják számos ókori feljegyzés ellenére. Mert van, aki azt állítja, hogy Caligula nem volt elmebajos. Sőt, zseniális uralkodónak véli, mert úgymond abban az időben a római császár birtokolta a két konzuli cím közül az egyiket. Ennek birtokában a római provinciákon belül a légiók mozgatásához elegendő volt az egyik konzul döntése. A provinciákon kívüli hadjáratokhoz viszont a két konzul döntése szükségeltetett. És ha Caligula, a zseniális stratéga kinevezte a lovát konzulnak, akkor a döntésképtelen lova helyett is maga dönthetett.
Eme logika mentén haladva csupa kitaláció, hogy egyesek szerint a nyavalyatörésben szenvedő zsarnok — mens turbata — istennek nyilvánította magát, romlott nők és testőrök seregeivel dorbézolt, Britanniába vezetett hadat, majd a partraszállás előtt elrendelte katonáinak, hogy gyűjtsenek kagylót zsákmány gyanánt, s a germánok elleni hadviselésből hazatérve diadalmenetben vonult be Rómába, s az állatbőrökbe öltöztetett testőreit germán hadifoglyokként mutatta be.
Caliguláról azt is feljegyezték, császárrá választása után elengedte az adókat, fényes cirkuszi játékokat rendeztetett, őrült módon pazarolta az állam pénzét, és néhány hónap alatt 2700 millió sestertiust költött mulatságokra. Sorra kivégeztette rokonait, barátait...
Ne folytassuk, mert ez messzire vezetne, s amúgy sem a mi tisztünk, hogy innen, Erdélyből döntsük el, Dávid Ibolya miért nem Brüsszelbe, hanem a Magyar Országházba delegálja Bokros Lajost, akiről mellesleg már közkézen forog egy olyan lista is, hogy anno dacumál éppen D. I. és több (párt)társa miért tartotta a közgazdász zsenit pénzügyi mindenességre teljesen alkalmatlannak. Hajdanán a legmagasabb szintű taláros testületnek 25 Bokros-törvényt kellett megsemmisítenie. De abban az időben nem az Incitato szerepet szánták neki, hanem egy kisstílű főkönyvelőét.
De hol van már a tavalyi hó, illetve az a párt?
Olvad? Elolvad?
