Tárogató hangja fogadta az Incze Dániel százados Malomgát utcai kopjás sírjához igyekvő megemlékezőket tegnap délelőtt. Szabó Mihály mikós tanár hangszeres hívogatója után tanítványai énekeltek, Erőss Botond pedig rövid történelmi visszapillantót tartott a hóvirágos szőnyegfoltokkal ékesített családi kertben.
A Székely Mikó Kollégium diákjait a cserkészek váltották, akiket Szabó Lajos plébános, kanonok arra biztatott, legyenek mindig résen, hogy a szabadság kiteljesedjék egész Európában, őrizzék a szülőföld, az anyanyelv szeretetét, és ápolják az elődök emlékét, mert csak az hal meg, akiről végleg megfeledkeznek. A tizenhat éves korától katonáskodó Incze Dániel 1848 szeptemberétől a tizenötödik Mátyás-huszárezredben hadnagyként szolgált, ’49 januárjától Erdélyben és Délvidéken harcolt százada parancsnokaként, majd az augusztusi szőregi csatában esett osztrák fogságba, 1861-ben családot alapított, 1896-ban három gyermek édesapjaként hunyt el — hangzott el a megemlékezésen. A 14. Dr. Kovács Sándor, a 040-es Szent-György és a 77-es Bora István Cserkészcsapat közös kegyeleti tisztelgése koszorúzással, a székely és a magyar himnusz eléneklésével, valamint Incze Zsolt református lelkész áldásával ért véget.
