A március tizenötödiki, szívet dobogtató, a változásokat előre jelző pesti események, a bécsi és a pesti forradalom híre feltartóztathatatlanul s a kor viszonyai között fölöttébb gyorsan terjedt, Kolozsváron, Erdély fővárosában a konzervatív és liberális pártok vezetői már március 20-án (!) megkezdték — a gyorsan változó eseményekhez részben alkalmazkodva, részben eléjük menve — programjaik kidolgozását, és ami még fontosabb: a pártpolitikai ellentéteket nemes gesztussal félretolva, azok összehangolását, s még aznap, öt nappal Petőfiék forradalmi show-ja után, közös értekezleten állapodtak meg az unió és az erdélyi országgyűlés vitatott ügyében.
Szó esett természetesen a közteherviselés, a törvény előtti egyenlőség, valamint a jobbágyfelszabadítás szintén sokat vitatott problémáiról is. (Ezt akkor kárpótlással szándékoztak megvalósítani.) És ami nagyon lényeges a későbbiek szempontjából is: sürgősségi listára került a székely nemzet elnapolt sérelmeinek rendezése is!
Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a gyorsan, lázként terjengő és a változásokra várakozókat felcsigázó, tetterővel eltöltő hírek hatására, az európai forradalmak és a kolozsvári történések hírére Háromszék is megmozdult.
Már április 2-án tanácskozásra gyűlt össze Alsócsernátonban a szék szabadelvű nemességének mintegy kétszáz tagja, megteremtve Háromszéken is az alkotmányos mozgalom szervezeti kereteit.
A megbeszélés jellemzően az Éljen a szabadság! felkiáltással oszlott szét, de rá tíz napra Sepsiszentgyörgyön máris megtartották a szék közgyűlését, fölöttébb ,,forradalmi" szellemben. A változásokat — ahogyan arról az Erdélyi Híradó tudósított — mindenki nagy reményekkel várta, remény volt a székely katonáskodás terheinek könnyítésére, az adózó, de az alkotmány sáncain kívül rekedt nép jogainak figyelembevételére. A szentgyörgyi tanácskozás hangulatára jellemző, hogy a szék egyik mérsékelten szabadelvű követe, Szentiványi György beszédét még a tanácsteremben kezdhette el, de a várakozás akkora volt, hogy hamarosan csepergő esőben a piactéren, az összegyűlt többezres tömeg előtt folytatta. Hosszú évszázadok után először tűnt úgy, hogy a székelység bajait, sérelmeit, problémáit orvosolni fogják. Ez a várakozás és ez a hit magyarázza aztán a későbbi eseményeket is, azt a bámulatos elszántságot, amellyel Háromszék védelmezte kivívott s kivívandó jogait.
