A hétköznap délelőtt és a nehezen kikerülhető sártenger is oka lehet annak, hogy tegnap alig páran tisztelegtek Váradi József és Bartalis Ferenc, a két sepsiszentgyörgyi vértanú vesztőhelyén: mindössze két diák, három hivatalos személy és négy civil érdeklődő gyűlt össze, utóbbiak ünneplőöltözetű őrkői férfiak voltak.
Az elmúlt években megszokott lármás gyermekhad is elmaradt, az általános érdektelenséget a megvalósult szabadsággal és a méltatlan környezettel is magyarázták a jelenlevők. Az emlékmű ugyan ép, de szögletes, kopott betonkerete, kerítése elég lehangoló, előtte a szemetet láthatóan összeszedték (legalábbis a nagyját), a kivágott fenyőfák csonkjai, a rendetlenül és rendíthetetlenül terjeszkedő putrik azonban minden egyébre inkább emlékeztetnek, mint a ’48-as forradalom és szabadságharc magasztos eszméire, dicsőséges korszakára. Vannak még megvívni való harcaink...
