A Nyerges-tetÅ‘n a metszÅ‘en hideg szél meg-megismétlÅ‘dÅ‘ rohamai a Magyar Köztársaság elnökére és kÃséretére váró sokaság felé gomolygó ködfelhÅ‘ket kergettek CsÃkország irányából, s erre az alkalomra, mint a borotválkozáshoz készülÅ‘ férfiúi tisztálkodás közben kokárdányi hópamacsok hófehér habjával borÃtották a jelenlevÅ‘k arcát, átszabták a zsandárok és rendÅ‘rök sokaságának egyenruháját, hóparolikkal egészÃtve ki a rangjelzéseket, pillanatok alatt átfestették az egész tájat, a nyerges-tetÅ‘i kegyhely kopjáira hógirlandokat aggattak, s a hegyoldalak szélárnyékában a nagy széltörés után megmaradt fenyÅ‘ket is karácsonyiasan jézusvárásossá rajzolták át.
Jómagam eddig csak az augusztus 20-i nyerges-tetÅ‘i, nyári zarándoklatokon vettem részt. Most, dideregve ugyan, de örültem ennek az ünnepség idejére idÅ‘zÃtett hózivatarnak. E nélkül egy idillikus nyári kép rögzül bennünk, feledtetÅ‘en megszépÃtve, emlékezetünket nyári nyaralásosra szÃnezve. Ez a vihar befújt a várakozó sokaság közé az orosz szelek kegyetlenségébÅ‘l, a Don-kanyar fagyhalált hullató hangulatából. A természet a hivatalos ünnepi ceremónia elÅ‘zményeként, de eközben is, nem a búfelejtÅ‘ évfordulós vigasságot idézte, hanem históriai sorsfordulóink hűvösebb arcának felmutatásával figyelmeztetett: a történelem fagyosabb periódusaira is fel kell készülnünk, zord idÅ‘kben egymás mellé préselÅ‘dve kell keresnünk egymás testi és lelki melegét.
Kérdezte is az egyik didergÅ‘ román újságÃró magyar kollégájától, hogy vagytok képesek ilyen ÃtéletidÅ‘ben ekkora távolságra ennyien eljönni?
A kérdezett nevetve válaszolt: nektek köszönhetÅ‘en vagyunk ennyien. Ilyen propaganda és hÃrverés után, mint ami ezekben a napokban ebben az országban a magyar államelnök fogadását el akarta fújni, legalább ennyi embernek kellett ide eljönnie. Ezreknek.
Nem akarok én ünneprontó lenni, de az a hazugságözön és mellébeszélés, amely dr. Sólyom László nyerges-tetÅ‘i részvételét megelÅ‘zte, megteremtette azt a helyzetet, amelyet az államelnök ünnepi megemlékezésében ,,a magyar szabadság megszentelt emlékhelyén" Ãgy fogalmazott meg: ,,Szokták mondani, hogy a magyarok vereségeiket ünneplik meg. Nem Ãgy van: itt is arra emlékezünk, hogy vannak helyzetek, amikor nem lehet tovább visszavonulni. Amikor neki kell vetni a hátat egy sziklának, egy fenyÅ‘nek, s szembe kell fordulni az ellenséggel..."
,,Jó magyarnak lenni itt, a Nyerges-tetÅ‘n" — hangzott el továbbá. ,,A nemzeti ünnepet nem lehet államilag elrendelni, az csak akkor lesz ünnep, ha a nép szÃvébe fogadja, a nemzeti ünnepet be lehet tiltani, feketére lehet cserélni a piros betűt a naptárban, lehet akadályokat gördÃteni az ünneplés útjába. Mindezt lehet — de a nemzeti ünnepet a szÃvekbÅ‘l semmilyen külsÅ‘ hatalom nem tudja kitörölni. Éppen ezért csakis mi Å‘rizhetjük meg az ünnep fényét, csakis mi adhatjuk tovább az ünnep melegét gyermekeinknek. Március 15-e éppúgy ránk van bÃzva, mint magyarságunk."
Elhangzottak a beszédek, Tőkés László és Markó Béla együttes megjelenése is viharos tapsot kapott, az ünnepi műsor is daccal dobbantott a kegyetlenkedő időjárás ellen, és akkor a ködfátyol mögött felbukkant a nap egész tájat és ennek ünneplőit fénnyel beragyogó kerek kokárdája.
