Érzi e vidék magyarsága, ha összefogással és közös akaratának nyomatékos kinyilvánításával nem próbál sorsán változtatni, ismét kedvezőtlen idők szakadhatnak ránk. Sokan, nagyon sokan gyűltek össze a színház előtti téren, azt sugallva, itt vagyunk, együtt vagyunk, álljuk a sarat, ha erre sor kerül.

Lovas huszárok, ápolt, szép paripák húzta fogatok felvonulását nagy tapssal jutalmazták az összegyűltek, a 11. Székely Huszárezred zászlójának ünnepi felszentelését is örömmel fogadta a tömeg, s lelkesítően hatott Kalocsai Andrea és a Duna Televízió forgatócsoportjának jelenléte is: látnak, számon tartanak bennünket országhatárokon túl is.

Tetszett a közönségnek Bari Gábor Petőfi-verse Kátai István tolmácsolásában, s Antal Árpád polgármester beszéde is tapsot kapott. Március 15. jelentőségéről beszélt, a hősökről, kiknek emlékét megőrizni kötelességünk. Kitért a háromszékiek 161 évvel ezelőtti önvédelmi küzdelmére, és annak üzenetére: nekünk, székelymagyaroknak meg kell tanulnunk nemcsak együtt gondolkodni, de együtt érezni is. Alázattal és tisztelettel kell közelednünk egymáshoz, és töretlenül, hittel, az igazukban bízók önbizalmával kell megvívnunk együtt a magunk harcát a jobb életért, a fejlődő Székelyföldért, Erdélyért. Tudjuk, hogy csak akkor lesz szülőföldünkön kiszámítható, biztos jövőnk, ha megteremtjük azt magunknak. Ezért kell dolgoznunk, küzdenünk. A mi Székelyföldünket semmi más nem hívhatja életre, csak a kitartó, következetes szándék és cselekvés — mondta, majd kiemelte: akik e küzdelmet vállalják, azok szembeszállnak a gyarmatosítókkal, a militarizálókkal, az autonómia-népszavazás ellehetetlenítőivel, azokkal, akik meg akarták gátolni a magyar köztársaság elnökét, hogy együtt ünnepeljen velünk a Nyerges-tetőn. A székely, ha veszélyt érez, összefog, megvédi közösségét — zárta beszédét a polgármester.

A fiatalok hangján és nevében szólalt fel az ünnepi megemlékezésen az EMI által szervezett szónokvereseny nyertese, Iochom Zsolt egyetemi hallgató. ,,Egyszer egy nép nagyot álmodott, szabadságról, egyenlőségről, testvériségről. Mindig, egy évben egyszer, március idusán azokra a bátor ifjakra emlékezünk, akik 1848. március 15-én talpra álltak. Azokra a hős hazafiakra emlékezünk, akik komolyan gondolták, fényesebb a láncnál a kard"— kezdte beszédét a fiatalember, majd arra buzdította kortársait, vegyék fel a szó fegyverét újra. ,,Mert mit is kívánhat az erdélyi magyarság, mint hogy legyen béke, szabadság és egyetértés. Szabadnak lenni, nem alkalmazkodni, úgy érzem, ez elhatározás, elhatárolódás kérdése. (…) 1848 ma is üzen nékünk, azt üzeni nékünk, ne féljünk, ne féljünk a váratlantól, a kalandtól. (...) Együtt. Közösen elérhetjük a szabadságot, még ha elérhetetlennek is tűnik. Teremtsük meg önrendelkezésünket, halljuk meg ’48 üzenetét. A bátorság és a hazaszeretet mellett 1848 fontos üzenete: fogjunk össze a tiszta célokért, és csakis azokért. (…) Nekünk most kell lépnünk, történelmi küszöbön állunk, vívjuk meg szócsatáinkat, és a demokrácia eszközeivel harcoljunk autonómiánkért. Ha ezt elérjük, szabadok leszünk. Hamvas Bélával hiszem és vallom: Nem érdemes mást, csak a legtöbbet. Mi, fiatalok legyünk saját népünknek szabadságharcosai. Ez a legkevesebb, amit tehetünk. Talpra, magyarok, rabok, rabok tovább nem leszünk! Talpra! — zárta beszédét Iochom Zsolt.

Most is, mint mindig nagy ünnepeinken, fellépett Kelemen Antal vezényletével a rétyi Kováts András Fúvós Egyesület zenekara és a város egyesített kórusa (Cantus Firmus Vegyes Kar László Attila vezényletével, Pro Musica kamarkórus Sipos Zoltán vezényletével, a Mikes Kelemen Főgimnázium diákkórusa Szőts Dániel vezényletével, a Székely Mikó Kollégium Kórusa Dombora Anna vezényletével, a Laudate Római Katolikus Vegyes Kar Löffy Gellért vezényletével, a Kriza János Unitárius Dalárda Benkő Enikő vezényletével, valamint a Református Kollégium Diákkórusa Mitruly Enikő vezényletével), ’48-as katonadalokat adtak elő.

Az ünnepség díszszónoka Éhn József, a Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért elnöke volt. Miután tolmácsolta magyarországi barátainak üdvözletét, március 15-i számvetést készített. Elmondta: A huszadik század tragédiái, Budapest 1956-os, Prága 1968-as vagy Temesvár 1989-es forradalmai megerősítettek bennünket abban, hogy egyéni és közösségi szabadságról csak akkor beszélhetünk, ha más, velünk együtt élő népekkel együtt, közösen tudunk fellépni a hatalom túlkapásaival, a zsarnoksággal, a diktatórikus szándékokkal szemben. (...) A huszadik század sorscsapásai által sanyargatott és soha meg nem tört nemzetünk legfontosabb kötelessége ma is az, hogy mi, magyarok legyünk hűek történelmi hagyományainkhoz, merjük vállalni önmagunkat, nemzeti összetartozásunkat. Eljött a megbékélés ideje, erre mi, magyarok készen állunk. A szabadság, az egyenlőség, a testvériség jegyében. Őshonos kisebbségeink nevében viszont elvárjuk azt, hogy az Európai Unió és tagországai mielőbb és maradéktalanul ismerjék el, és ne keverjék össze szándékosan a bevándorlók egyéni kisebbségi jogaival. (…) Tegnap Nyerges-tetőn a magyar köztársaság elnöke azt mondta: vannak történelmi helyzetek, amikor nem lehet tovább visszavonulni. Most ilyen helyzet van! — mondta Éhn József.

Áldást mondott Incze Zsolt, a szemerjai református egyházközség lelkésze.

Kárpáti szél, 1848 címmel a budapesti Honvéd Színház művészei emlékműsort mutattak be.