A polgármester székely zászlóval vezeti a felvonulást
Közel ezren ünnepeltek tegnap Kovászna főterén, a helybeliekkel együtt a környező falvakból lovas fogatokkal érkezett csoportok is.
Az ünnepi rendezvény a fogatok felvonulásával vette kezdetét. Az erdészeti hivatal előtt gyülekező nemzetiszínű szalagokkal, zászlókkal feldíszített fogatok a barátosi Református Egyház Ferencz Ernő Fúvószenekarának akkordjaira vonultak a központi színpad előtti térre, élükön Lőrincz Zsigmond polgármester, székely zászlóval a kezében fekete lovon, mögöttük a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat és a Boldog Apor Vilmos gyermekotthon lakói gyalogszerrel vonultak. Az út mentén felsorakozott nézőközönség tapssal fogadta őket, majd elkezdődött az ünnepi műsor. Elsőként Balogh Zoltán református lelkipásztor szólt, majd Ambarus Andor, a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont diákja mondta el ünnepi beszédét, amellyel első díjat nyert az idei szónokversenyen. Vargha Mihály képzőművész, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója ünnepi beszédében elmondta, hogy az 1848—49-es forradalom és szabadságharc történelmünknek egy sziklára épített pontja, amelyben Háromszék nagyon fontos szerepet játszott, mivel olyan vezetői voltak, akik össze tudták egyeztetni az érdekeket. ,,Gábor Áron szobra mellé én oda tenném a Berde Mózesét és az illyefalvi Gál Dánielét is. Össze tudták fogni a népet. És ez ennek az ünnepnek a mai üzenete. Nekem nem az a fontos elsősorban, hogy Gábor Áron ágyút öntött, hanem az, hogy egy adott pillanatban tehetségét népe javára tudta kamatoztatni. Gábor Áronok ma is vannak közöttünk. Gábor Áronnak kell lennie a polgármesternek, a kultúrház-igazgatónak, a lelkipásztornak, a múzeumigazgatónak. (…) Az a polgármester, aki kitűnően pályázik, és megoldja az ivóvizgondot a helységben, aki tesz azért, hogy közössége a szülőföldjén megmaradjon, pont olyan fontos, mint Gábor Áron, csak más időben, más funkcióban" — hangsúlyozta Vargha. Az ünnepi beszédek sorát Kovács Gábor esperes, a helybeli római katolikus egyház plébánosa zárta. Az ünnepség a kegyelet koszorúinak elhelyezésével ért véget a központi református templom kertjében álló 1848—49-es emlékműnél. Az ünnepségen közreműködött a református egyház férfidalárdája és a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont diákszínjátszó-csoportja.