Bevonulnak a központba
Baróton az elmúlt évekhez viszonyítva sokkal kevesebben érezték úgy, nemzeti ünnepünkön a megemlékezők közt a helyük. Vasárnap délben a katolikus templom előtti téren a jó időben néhány százan jöttek el a megemlékezésre.
Szombaton a Beke család egykori portáján álló épület falán elhelyezett emléktáblánál a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület nevében Demeter Zoltán méltatta id. Beke József nemzetőrnagy, ifj. Beke József honvédezredes és Beke Gyula őrnagy forradalomban betöltött szerepét. A Zathureczky-temetőben Miklósi József, a dr. Simonfy Sámuel Alapítvány alelnöke így szólt az ünneplőkhöz: ,,A szabadság, egyenlőség, testvériség szentháromságának első magyar megfogalmazása ma sem vesztett népszerűségéből, talán a márciusi ifjak idealizmusa kopott meg az idők folyamán. De a nemes cél, a követelések többsége azóta is változatlan érvényű."
Vasárnap Barót főterén a megemlékezés a Csala kürtje fúvószenekar és a Tanulók Klubja mazsorettcsoportjának felvonulásával vette kezdetét. Nagy István polgármester azt mondta: március 15-e nem csak a nemzeti összetartozás szimbóluma, hanem a magyar fiatalság tudásának, lendületének bátorságának és kitartásának is az ünnepe. Zalaegerszeg polgármestere, dr. Gyimesi Endre üdvözletét Balla Zoltán tolmácsolta: ,,Féltő gondossággal kell történelmünkre vigyáznunk, s arra is, hogy a minket megillető jogok egyikéről se mondjunk le, hiszen amiről önként mondunk le, azt visszaszerezni szinte lehetetlen." Tamás Huba római katolikus segédlelkész áldást mondott.
A véceri emlékműnél igen kevesen gyűltek össze. Kisgyörgy Tünde, a Magyar Polgári Párt elnökségi tagja úgy fogalmazott: ,,bár a forradalmat leverték, az osztrák hatalomnak be kellett látnia, hogy egy népet akarata ellenére nem lehet kormányozni, ezért jött létre a kiegyezés. Az új kiegyezés pillanatát nem szabad tétlenül várni, tenni érte kötelességünk." Márton Árpád képviselő a márciusi ifjak és a ma közösségükért tenni akarók hasonlóságát hangoztatta. Százhatvanegy esztendeje is követelték, hogy a magyar emberek sorsát magyar emberek igazgassák, s azt is, hogy az idegen katonákat vigyék el, a mieinket hozzák haza. Mivel a hatalom ma is úgy viselkedik, mint régen, e követelések ma is időszerűek, de csak úgy valósíthatjuk meg őket, ha közösen lépünk fel. A Történelmi Vitézi Rend nevében Kádár Edit szólt az egybegyűltekhez az önrendelkezés megteremtésének, az anyanyelvű felsőoktatás kiépítésének, az egyházi vagyonunk és földünk visszaszerzésének fontosságát hangoztatva. Szőcs Mihály, a baróti RMDSZ elnöke szerint 1848 azért is példa számunkra, mert akkor az egyéni érdekeket alá tudták rendelni a nemzeti és közösségi érdeknek. Az EMNT nevében Szabó Miklós, az SZNT képviseletében Benkő Emőke beszélt az ünnepségen. Krizbai Imre református lelkipásztor a bibliai Jeruzsálem és az erdélyi magyarság történelme közt vont párhuzamot: ,,Nekünk is lerombolták várainkat, Marosvásárhely, Kolozsvár, Arad, Nagyvárad és Temesvár már nem a miénk, s az idegen érdekek egyre közelebb érnek hozzánk is. Ezért nyíltan ki kell mondanunk, mit akarunk: szabad Székelyföldet, Băsescu úr!"
