A villanyoszlopokra helyzett piros-fehér-zöld kokárdák, a színház előtt a hangszóróból áradó negyvennyolcas dalok, a reggeli mogorvaságából hirtelen naposra váltó időjárás egyaránt hozzájárult e hangulat megteremtéséhez, amit csak fokozott a városi művelődési ház ablakából hallatszó zene, a fegyelmezett rendben, zászlóval felvonuló Pro Musica kamarakórus. Nem véletlen hát, hogy a más helyszíneken zajló koszorúzásoktól eltérően több érdeklődő is feltűnt, csöndben és tisztelettel hallgatva az erőt és elszántságot sugalló férfikórus dalait — amelyek elnyomták az autók zaját —, a Nemzeti dalt, a részletet Wass Albert írásából. A Kossuth-szobornál a városvezetés képviselői helyeztek el koszorúkat, a rövid megemlékező műsor a himnusz eléneklésével zárult, mintegy megelőlegezve hangulatában a vasárnapi rendezvényt.
