Az elmúlt évek gyakorlatához képest rövidebb műsorral készültek az Ady Endre Általános Iskola diákjai az általuk ,,örökbe fogadott" Eprestetői emlékműnél, a legkisebbek ezúttal nem vettek részt az ünnepségen, s — vasárnap lévén — csak a fellépő diákok állták körül az ágyúgolyós obeliszket — holott legszebb momentuma az eprestetői március 15-nek mindig az volt, amikor a legkisebbek szál virágjukkal elborították az emlékmű környékét.
A toborzásnak is szánt felvonuláshoz ugyan sokan nem csatlakoztak menet közben, pedig jó hosszú távon s lelküket is beleadva fújták a rétyiek. Az útszélen bámészkodók közül sokan meg is tapsolták őket, az ablakokba kigyűltek is elégedetten mosolyogtak — zászlót azonban már nem lengettek sem ők, sem a márciusi szél. Végig a sugárúton egyetlen erkélyre, de városszerte is csak nagyon-nagyon kevesen merték (?) kitűzni a piros-fehér-zöld lobogót, holott lehetne s kellene. Száradni kitett mosott ruhát lengetett hát a szél, s a villanyoszlopokon a kokárdákat.
A tömeg, az ünnepelni összesereglettek az Erzsébet parknál ovációval várták a felvonulókat, elöl a rétyi fúvósok, utánuk a zászlóvivő cserkészek, majd az Eprestetőről a központba vonuló ünneplők, aztán a díszes lovas kocsi s a még díszesebb, újdonatúj ruhájában büszkén feszítő 11. Székely Huszárezred, a hozzájuk csatlakozott újabb huszárok — szép és mutatós az idén első alkalommal rendezett felvonulás, a következő években talán érdemes lenne a központot is körbejárniuk.
