Nem lesz könnyű sem a román külügy, sem a közlekedésügy miniszterének a magyarázkodás. Cristian Diaconescu bölcsen hallgat, helyette Titus Corlăţean, a szenátus külügyi bizottságának elnöke próbálta elhitetni a közvéleménnyel: casus bellinek tekinthető, hogy Sólyom László hivatalának angol nyelvű levelében Hargita megyei önkormányzatot írtak, s e szóval szíven szúrták az egységes, sérthetetlen, oszthatatlan és főképp örök nemzetállamot. Radu Berceanu cinikus nyilatkozata, miszerint, aki katonai repülőn akar utazni, annak vállalnia kell a kellemetlen következményeket is, hazugság, melynek neki lehet támaszkodni. Köztudott, nem Sólyom László az egyetlen államfő, aki katonai gépet használ. Berceanu például megcsókolná Barack Obama talpát, ha kétnapos mamaiai üdülésre kérne berepülési engedélyt az amerikai légierő egyes számú gépével. Mint ahogyan nem polgári géppel tette tiszteletét annak idején Bukarestben sem Sarkozy, sem Putyin elnök.

Különben nagyon is kilóg a lóláb. Közeledik az elnökválasztás, Băsescu bármi áron még öt esztendeig a Cotroceni-palota ura akar maradni. A hatalom igazi ízét most, e hónapokban tapasztalta meg, amikor de facto a miniszterelnöki teendőket is magához ragadta. Már nem a palota rabja, nincs elszigetelve, nem támadják a pártok és a parlament. Most ő az úr, s az is akar maradni, ha kell, nacionalista húrokat penget, hogy megnyerje Vadim Tudor, Gigi Becali szavazóit, ha kell, a székelyeknek gazsulál, s ha úgy kívánja majd érdeke, akár a sokat mocskolt sajtómogulokkal is békét köt.

Hogy mennyit ártott az államfő felfuvalkodott döntésével a román—magyar kapcsolatnak — ne áltassa senki magát, e kérdésben ő mondta ki az első és utolsó szót —, édeskeveset érdekli. Talán az unió tagállamainak elképedésén kénytelen lesz kissé elgondolkodni.