Bacon község polgármestere, Bardocz Csaba úgy fogalmazott, 1848 azért jelentős a magyar nép történelmében, mert a nemzet ekkor döbbent rá, elég társadalmi és politikai erővel rendelkezik ahhoz, hogy a polgári vívmányokat szentesítse, s mindenki számára elérhetővé tegye. Akkor döntöttek a jobbágyság megszüntetéséről, a törvény előtti egyenlőségről, a közös teherviselésről és a népjogok tiszteletben tartásáról. Mint fogalmazott, Erdővidék büszke lehet, amiért ezt a nemes harcot több száz katonával támogatta.

Cserey Zoltán történész a Bodvajban készült ágyúk jelentőségéről beszélt. Mint mondta, Gábor Áron ágyúi nem tartoztak a legcsinosabbak közé, de megbízhatóságuk és hatékonyságuk megkérdőjelezhetetlen volt, és komoly lélektani hatással is bírtak. Annyira jól sikerültek — emelte ki Cserey —, hogy még Kossuth Lajos sem feledkezett meg méltatni az ágyúkészítő székely mesterembert.

A megyei tanács alelnöke, Demeter János az elmúlt időszak néhány történésére építette beszédét. Mint mondta, olyan időszakot élünk, mely nem kedvez nekünk, hiszen a nemzetünk összetartozását jelképező világtalálkozót egyesek diszkriminatívnak ítélik, majd a diplomáciát félretéve a Magyar Köztársaság elnökét tanácsolnák el az összmagyarság nemzeti ünnepén való részvételtől. Meggyőződése, hogy mindezek ellenére, ha közösen cselekszünk, ha összefogunk, ,,jó magot vetve, idővel jó termést arathatunk".

Idős Antal István nyugalmazott lelkipásztor áldásában a forradalmárokat az élet védelmezőinek nevezte, majd úgy fogalmazott, hogy ,,addig él a nemzet, míg halottai az emlékezetekben megmaradnak".

A megemlékezésen fellépett a Csala kürtje fúvószenekar, a zalaegerszegi Deák Ferenc és Széchenyi István Szakközépiskola diákkórusa, az olaszteleki Harmónia kórus, a nagybaconi Benedek Elek Egyesület kórusa, Baló László és Róbert magyarhermányi diákok énekeltek, Farkas Boglárka és Farkas Domokos pedig szavalatokkal színesítette az ünnepséget.