Olvasom, hogy ,,a központosítás megszüntetése után az állami intézmények vezetői ezentúl nem köztisztviselők, hanem politikai alapon alkalmazott menedzserek lesznek".
Ezzel a magyar intézményvezetőknek annyi... Igaz, sporttéren veszteség nem éri sportéletünket, hiszen valahányszor az RMDSZ-t illette meg a sportigazgatói szék, nem élt vele. Legutóbb is elcserélte egy pénzintézet igazgatói székével.
Nem vitás, a város RMDSZ-es vezetése és a sport egy külön világ, amelyből hiányzik a jól átgondolt, jövőbe mutató sportstratégia (nem is volt soha!). S ezért gond az anyagi háttere, fedezete, ha így jobb. Mert az nem stratégia, hogy lépten-nyomon három sportágat emlegetünk (ráadásul az egyik nem is létező — ez a fustbal —, a másikat — a női kézilabdát — meg aprópénzzel „szédítjük" , mint halászok csalétekkel a halakat), hogy ezeket aztán ,,anyagilag, erkölcsileg és pénzügyileg különösképpen támogatjuk", s azokról a sportágakról pedig, amelyek olimpiai, világ- és Európa-bajnoki részvételt (birkózás, torna) és Európa-bajnoki címeket (karate) eredményeztek, több országos bajnoki címet hoztak a városnak, a megyének, egyszerűen megfeledkezünk, tudomást sem akarunk szerezni róluk. És akkor még nem említettem sporthagyományainkat. Csak emlékeztetőül hadd mondjam el — mert sokan nem tudják, mások nem emlékeznek —, hol tartott megyénk sportmozgalma például 1992-ben. Volt négy A-osztályos csapata: női kézilabda (MSC, akkor még nem volt szuperliga), jégkorong (ISAMA és Iskolás Sportklub), teke (Árkosi Lendület), két B-osztályos: férfi kézilabda (Mopaco), kosárlabda (Iskolás Sportklub), három C-osztályos (nem tévesztendő össze a mai IV. ligával): labdarúgás (Sepsiszentgyörgyi FC, Kézdivásárhelyi Vasas, Bodzafordulói Csukás), országos élmezőnybe tartoztak az ISAMA gyorskorcsolyázói, gyorsasági motorosai, a Szentkatolnai Agromixt fogathajtói, a Sepsiszentgyörgyi Electro hegymászói, terepmotorosai, a Faipari Kombinát modellezői, a Kézdivásárhelyi Vasas gokartosai, az MSC atlétái, birkózói... Mindezt azért is jó tudni — mindenekelőtt azoknak, akik sportmozgalmunk mentorai akarnak lenni —, hogy ne feledjék az arany igazságot, mely szerint aki nem tudja, honnan jön, az nem tudja azt sem, hogy hová igyekszik.
Térjünk csak egy pillanatra vissza az első bekezdéshez, egészen pontosan ahhoz a ,,politikai alapon alkalmazott menedzserek lesznek" félmondathoz, hogy a sport nevében megkérdezhessem: így lesz ez az önkormányzathoz tartozó sportegyesületek, sportklubok esetében is?... S itt tévedés ne essék, nem a ,,menedzser" a zavaró, hanem a ,,politikai alap". Annyi, de annyi bukdácsolásuk, bizonytalanságuk, halandzsázásuk után nagyon fogytán politikusaink hitele. Ráadásul sportéletünkben még igazából nem bizonyítottak. Talán csak nem inaskodni akarnak? Ne tegyék! Sportszerető, tudásban gazdag menedzserekre van szüksége sportmozgalmunknak, nem inasokra! Tehát: Politikusok, sorakozó! Hátra arc!