Baróton született 1909. szeptember 13-án. Szülővárosában tanulta meg a betűvetést, de alighogy megtanulta az ábécét, gyermektelen nagybátyja Kaposvárra vitte. Itt érettségizett, majd a pécsi egyetemen szerzett orvosi oklevelet.
A sporttal, ezen belül az atlétikával középiskolás korában lépett frigyre, s ez a frigy tartott egyetemista korában is. Pécsi diákéveiben a Szent Mór Kollégium pályaavatóján az ötös csapatverseny keretében világcsúcsdöntést terveztek. A tervet nem vitelezte ki a csapat, Bodosi Mihály viszont átugrotta a bűvös kétméteres (egészen pontosan 2,05 m) álomhatárt. Elsőként Európában! Hogy neve mégsem szerepel az Európa-csúcstartók névsorában, annak tudható be, hogy a Magyar Atlétikai Szövetség akkori szabályzata alapján csak hivatalosan elismert egyéni viadalon, versenyen, ha így jobb, lehetett csúcsot dönteni. A magyar csúcsot — 1,96 m — huszonegy éven át tartotta. Ezzel a magyar csúccsal 1933-ban Torinóban az Universiadén aranyérmet nyert. Az első Európa-bajnokságot, a torinóit (1934) betegsége miatt kihagyta. Következett a berlini olimpia s párhuzamosan a katonai szolgálat, ami erőnléti felkészülését ugyan nem akadályozta, de a speciálist igen. Az olimpiát megelőző kéthetes szabadság alatt ,,a hegy alatt abrakolva" készült teljes erőbedobással, de ez kevésnek bizonyult. Berlinben csak 1,85 m magasságig jutott, ez viszont kevés volt az üdvösséghez, a döntőbe jutáshoz.
A kaposvári kórházban dolgozott mint sebész főorvos egészen nyugdíjba vonulásáig. Ez idő alatt írta meg a kaposvári kórház történetét. Kaposváron hunyt el szülővárosa, Barót díszpolgáraként 2005. március 21-én. Á. K.
